Quantcast
Channel: XXI. század – Galaktika.hu
Viewing all 111 articles
Browse latest View live

A Naprendszer legtávolabbi objektuma

0
0

Csillagászoknak sikerült rábukkanni az eddig ismert legtávolabbi objektumra, ami még a mi naprendszerünkhöz tartozik. A Plutónál háromszor messzebb lévő égitest valószínűleg jégből áll.

Nevet még nem kapott az új felfedezés, egyelőre a V774104 kategóriaszám szerint tartják számon. Az objektum 500-1000 kilométer nagyságú és több, mint 14 milliárd kilométerre kering a Naptól. Ez igencsak messze van, hiszen a Föld-Nap távolság „mindössze” 149 millió kilométer. A Pluto több, mint 5 milliárd kilométerre található Földünktől, és 9 évébe telt a New Horizons űrszondának, hogy elérje.

A frissen felfedezett V774104 alakját nem tudják pontosan, sőt még a pályája is kérdéses. Az ehhez hasonló égitestek igen messzire el tudnak kerülni a Naptól, így azt sem lehet tudni, közeledik, vagy távolodik az objektum. Három hasonló égitestről tudunk még, amelyek ugyan közelebb vannak a Naphoz, mégis attól való távolodásuk elérheti a több milliárd kilométert is. Távolodás alatt ezen égitestek pályájának Naptól legmesszebb eső pontját értjük. A különböző, jobbára kisebb átmérőjű objektumok pályája kevésbé szabályos, úgynevezett nyújtott ellipszis alakú, így e kiszórt objektumok rendkívül messze kerülhetnek Napunktól keringésük során.

Kutatások szerint a hasonló távoli objektumok eredetileg nem ilyen pályákkal rendelkeztek. Az egyik népszerű magyarázat szerint egy elhaladó bolygó okozhatott gravitációs zavart, ezzel módosítva a test pályáját. A másik elmélet pedig azt mondja, hogy a Nappal azonos molekulafelhőből alakult csillag „lopta el” a kisebb égitesteket, még 4,6 milliárd évvel ezelőtt.

A A Naprendszer legtávolabbi objektuma bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.


100 évre időkapszulába zárnak egy új mozifilmet

0
0

Vajon átvészelheti-e háborítatlanul egy évszázad viszontagságait bármely művészeti kincs, amelyet időkapszulába zárnak?

Az utóbbi időben folyamatosan nyílnak fel ezek a kapszulák, és tárják elénk a múltnak egy kicsiny szeletét. Legjellemzőbben építkezések, épületfelújítások alkalmával találkozhatunk velük, de tártak már fel időkapszulát Magyarországon nem csak templomi ásatások során, hanem a gödöllői Erzsébet királyné-szoborban is, 2011-ben. Az utókornak való, ilyen módú, ám sajnos egyirányú üzenetküldés láthatóan mindig is foglalkoztatta az emberi kíváncsiságot. A szoborban, melyet 1901. május 1-én állítottak, azt írja a múlt krónikása, hogy “Ti pediglen derék utódaink, ha ezen legnemesebb érzelmeinkkel állított emlék, melyet mi szent ereklyeként fogunk őrizni s amelynek szeretettel való gondozására titeket is kérünk, a századok súlya alatt mégis romba dőlne, állítsátok azt fel újból a magyar haza mindenkori védőangyalának, Erzsébet legjobb királynénknak emlékére s még haló porainkból is hálás köszönetünk száll érte felétek.” E sorokat olvasva azonnal tapinthatóvá válik, hogy mennyit változik a nyelvi kifejezőkészség, életszemlélet és a hétköznapi viselkedéskultúra. Vajon gondolta-e volna valaha az üzenet írója, hogy 110 évvel később már a Magyar Királyság, és a Monarchia is történelem érettségi tétel lesz csupán a polgári középiskolákban?

Léteznek különösebb időkapszulák is, melyek nem kézzel írt üzenetet, hanem tárgyi emlékeket őriznek meg a jövő nemzedékei számára. 2012-ben a General Electric archívumában leltek rá egy időkapszulára, amelyben öt régi villanykörtét találtak. Az esetet az teszi igazán bizarrá, hogy az ötből három körte még működött is! A 60 voltos eszközök halvány fényt adtak, amikor egy átalakított konnektorba dugták őket ellenőrzés céljából. Érdekességképpen muszáj megjegyezni, hogy a GE raktárából ugyanebben az évben százéves elektromos autótöltő, és 1939-ből származó napelem is előkerült.

Az irodalom szintén ráharapott már az időkapszulák ötletére. A múltban többen próbálkoztak már azzal, hogy felvázolják az elképzelt jövőt, sőt, megtippeljék, milyen lesz az emberiség és világa 100 év múlva, gondoljunk csak Jókai művére, A jövő század regényére, és más, hasonló írásokra, melyekből a Galaktika már közreadott egy kis ízelítőt 300. lapszámában. Ám az irodalom ezúttal másképp próbálkozik: A Future Library Projet-et egy Katie Peterson nevű művész hozta létre kifejezetten azzal a céllal, hogy 2014-től kezdve minden évben félretegye a jövő olvasói számára egy híres szerző felajánlott, még ki nem adott művét. A kéziratokat az az oslo-i Deichmanske Hovedbibliotek őrzi, és szerzői közé 2014-ben csatlakozott a híres kanadai írónő, a galaktikában is megjelent Margaret Atwood, valamint A Felhőatlaszt is jegyző David Mitchell. Szívfájdalom ez a szakmának és az olvasóknak is egyaránt, mert letétbe helyezett, kiadatlan műveiket mi száz év múlva már nem fogjuk olvasni (hacsak a következő évtizedekben bárki számára elérhető technológiává válik a fagyasztott mélyalvás). Atwood úgy nyilatkozott ez ügyben, ahogy egy vérbeli profi tenné: könyvét azért őrzi meg az utókor számára, hogy ne rakódjon rá a jelen kritikájának visszhangja, hogy ne tegyék hasonlatossá kortárs művekhez, és hogy – akkorra már eltávozott íróként – ne kelljen megélnie esetleges negatív visszhangokat. Itt pedig magától adódik a gondolat: ha ez működhet irodalmi berkekben, vajon a mozgóképi kultúrkör is magáévá tudná-e tenni az elképzelést?

289317
És igen! El is érkeztünk a napokban szenzációt keltő hírhez, miszerint leforgott az első olyan film is, amelyet kifejezetten időkapszulába szántak. Az alkotó Robert Rodriguez rendező és John Malkovich színész, a film címe pedig 100 Years. A Malkovich-rajongók számára külön szívfájdalom lehet, hogy a filmet csak 2115-ben fogják bemutatni, addig egy időzített széfbe zárják a kópiákat XIII. Lajos francia uralkodó Cognak-i házában. Aki az utóbbi információra esetleg felhúzta volna a szemöldökét, annak eláruljuk, hogy az időkapszula-akció egy reklámpromóció része. A Louis XIII. Grand Champagne Cognak egy rendkívül drága, száz évvel ezelőtt palackozott ital, a promóció célja pedig az volt, hogy összekössék a múltat a jelennel és a jövővel. A film kapott három előzetest is, melyek jeleneteiről hangsúlyozzák, hogy NEM szerepelnek az eredeti filmben, tehát nincs lehetőség a legapróbb kiszivárogtatásra sem. Ezek a teaser-ek mind egy-egy lehetséges jövőképet festenek fel, szerepel bennük az 1940-50-es évek jövőelképzelései nyomán felvázolt retro világ, egy high-tech jövőkép, és a mostani években oly kedvelt disztópikus elképzelés. A film bemutatójára szétküldtek 1000 darab fém meghívót is a jelen befolyásos személyeinek. Ha valaki lenne olyan mázlista, hogy kapott egyet, alaposan őrizze meg unokái számára, hiszen az utókornak akkor már nosztalgikus hangulatot keltő, projektoros filmvetítésben lehet majd része. A film lejátszásához szükséges eszközöket ugyanis szintén mellékelték a tekercshez, pusztán a biztonság kedvéért – végül is sohasem lehet tudni, hogy a jövőben mindez elavult technikának, vagy varázslatos újrafelfedezésnek fog-e hatni, akárcsak számunkra a száz éves villanykörték.

Galaktikabolt.hu
Előkészületben | Előrendelhető | Újdonságok | Akciók

A 100 évre időkapszulába zárnak egy új mozifilmet bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

A legforróbb kettőscsillag

0
0

Egy csillagászcsoport nemrégiben rátalált az eddig észlelt legnagyobb és legforróbb kettőscsillagra. A két égitest olyan közel van egymáshoz, hogy érintkeznek. Ennek két féle végkifejlete lehet: óriáscsillaggá olvadnak össze, vagy fekete lyuk lesz belőlük.

De ne rohanjunk ennyire előre. Először nézzük meg, mi is valójában a kettőscsillag. A jelenség főszereplői az egymás tömegvonzására ható csillagok. Ezek nem mindig érintkeznek, de a jellemző magatartásforma az, ha a két csillag összeér bizonyos időközönként, és folyamatosan forognak, egymás körül keringenek.

A most felfedezett VFTS-352 kategórianevű csillagrendszer azonban sok újdonsággal szolgált kutatócsoportnak. Az „alig” 160000 fényévre lévő kettőscsillag mindkét tagja roppant forró és hatalmas tömeggel rendelkezik. Alig egy nap alatt kerülik meg egymást. A két csillag középpontja nagyjából 12 millió kilométerre fekszik egymástól. Ez azt jelenti, olyan közel helyezkednek egymáshoz, hogy felületük fedésben van, és egy híd alakult ki közöttük. A két csillag tömege a Nap 57-szeresét teszi ki, de kitűnnek még a felszíni hőmérsékletük miatt is, amely meghaladja a 40000 Celsius-fokot.

E kettőscsillag révén megfigyelhető és vizsgálható a galaxisok evolúciója, amely új távlatokat nyithat az Univerzum titkait illetően. Valószínűleg e csillagok hatalmas mennyiségű oxigént termelhetnek, és további olyan elemeket, amelyeket a jövőben vizsgálni lehet.

space - vfts-352

A vámpírcsillagokkal ellentétben nem egymástól szívják el a különböző elemeket, hanem megosztják egymással. Nagyjából egy méretű mindkét csillag, és kb. anyagainak 30%-án osztoznak.

A kutatók szerint két, igen ellentétes végkifejlete lehet a két csillag gigászi táncának. Az egyik, hogy a két test végül összeolvad, és egy hatalmas óriáscsillaggá válik, ami rendkívül gyors forgást eredményez majd. Ha folytatja a gyors forgást, akkor egy hatalmas robbanás lehet a vége, amit hosszú időtartamú gamma-sugárkitörés fog követni.

A másik elmélet szerint a két csillag anyagai „összekeverednek”, és egy új evolúciós folyamatba kerülhetnek, amely végül szupernóva-robbanást eredményez, és fekete lyukak rendszerét hozhatja létre.

A A legforróbb kettőscsillag bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Exobolygók, mint lakható új világok?

0
0

A nemrég felfedezett új bolygó okán illőnek találtam listát készíteni azon Naprendszeren kívüli bolygókról, azaz exobolygókról, amelyeket az emberiség a távoli jövőben kolonizálhatna, és benépesíthetne. És azokról is, amelyeket nem. Több részes cikksorozatban foglalkozzunk hát a földszerű exobolygókkal, melyeknek száma jelen állás szerint a 800-at is meghaladja már, kevéssel több, mint 100 különböző bolygórendszerben.

A Gliese 581-rendszer

gliese_581_by_zyimages-d3b70w8

A Gliese 581 katalógusjelű csillag egy vörös törpe, melynek 6 bolygóját feltételezzük. A nemzetközileg elfogadott jelölésrendszer szerint az egy csoportba tartozó égitestek közül az “a” jelet mindig a központi nap, b-től az angolszász abc folytatólagos betűivel számozva pedig a belsőktől a külső objektumokig a bolygók kapják meg. A Gliese 581 rendszer azért is érdekes, mert d és g bolygói a legélhetőbbek közé tartoznak egyes kutatások szerint, ám épp e két bolygó létezését vonják kétségbe más tudományos csoportok. 2010-ben nagy szenzációt keltett a Gliese 581g bolygó vélt felfedezése, a rengeteg elkészült fantáziarajz második Földként is ábrázolta. 2014-ben azonban amerikai csillagászok tévedésként értékelték a felfedezést, és szerintük egy napfolt zavarhatta meg azokat a mérési eredményeket, melyekre a bolygó létét alapozták. Ám 2015-ben angliai tudósok az amerikai kollégáik mérési gyakorlatát vonták kétségbe, és továbbra is meg vannak győződve a bolygók valódiságáról. A vita azért is válthatta ki a közvélemény intenzív érdeklődését, mert a c, d, és g bolygót az ún. lakhatósági zónába helyezték. Ez azt a helyet jelöli, ahol a bolygó még elég fényt kap ahhoz, hogy felszíni hőmérséklete az élet megjelenéséhez kedvező feltételeket teremtsen, valamint esetleges vízkészlete folyékony állapotú maradjon rajta. Jelenleg egyedül az f bolygó létezése tűnik a többség által elvetendőnek, a d és g bolygókról tovább folynak a tudományos viták. A Gliese 581 20 fényévre fekszik Földünktől, a Mérleg (Libra) csillagképben.

A Gliese 667Cc (GJ 667Cc-ként is hivatkoznak rá)

gj667cc

Ebben a Skorpió csillagképben található rendszerben három nap is kering, közülük a C jelű nap c bolygója nevezhető szuperföldnek, azaz földszerű, de a Földtől 4-5-ször nagyobb méretű, a lakhatósági zónában keringő bolygónak. Felfedezése 2012-ben történt, tőlünk 22 fényévnyire található. Érdekessége, hogy egy helyi év mindössze 28 napig tart. Feltételezik egy hasonló, de szűkebb pályán keringő bolygótársa létezését is, amelynek keringési ideje nem sokkal haladná meg a 7 napot! Mivel a csillag nehézfém tartalma a Napénak csupán negyede, a bolygó megközelítőleg ugyanannyi energiát kap tőle, mint saját napjától a Föld, épp ezért ő az egyik legígéretesebb jelölt a legföldszerűbb-bolygó címre.

A 16 Cygnus B gázóriásának holdja

16cyg2bm(1)
70 fényévnyire található a roppant érdekes, Szaturnuszhoz hasonlító gyűrűs bolygó jócskán elnyújtott elliptikus pályán kering csillaga körül, ez pedig igen szélsőséges körülményeket jelent. A bolygónak feltehetően vannak kísérői is, amelyek közül egy földszerű hold, azaz az ellipszis két szakaszában, amikor a pálya keresztezi a lakhatósági zónát, akár az sem zárható ki, hogy víz, és dús vegetáció bújik elő a sziklák belsejéből. Azonban az ellipszis későbbi szakaszában több hónapos, fagyban gazdag tél következik, majd ismét a csillag mellé kerülve két hónapos, de rendkívül forró nyár, mely megöl bármiféle életkezdeményt.

A Kepler 20-rendszer

20111221-exobolygok-nasa-kepler20

A Kepler űrtávcső küldetése, hogy  Föld-típusú bolygók után kutat a Hattyú csillagképben, és a több százezernyi csillag közül olyat keres, ami időnként elhalványul, ezzel utalva az exobolygó jelenlétére. A bolygórendszer megdöbbentően messze, 1000 fényévnyire található, és eddigi ismereteink szerint 5 bolygót számlál. Közülük a 20e és 20f bolygók tartózkodnak a lakhatósági zónában, központi csillaguk egy kicsivel kisebb is, hűvösebb is, mint a Nap, de ez sajnos még mindig nem elég ahhoz, hogy a bolygók könnyen kolonizálhatóvá váljanak. Mindketten kőzetbolygók, földméretűek, ám feltételezett felszíni hőmérsékletük egyelőre nem teszi lehetővé az élet kialakulását – mai ismereteink szerint. A 20 e felszíni hőmérséklete 760 Celsius-fok, a 20f-é pedig 430 Celsius-fok, keringési idejük pedig 6, illetve 19 nap. Mindketten vasmaggal és földköpennyel rendelkezhetnek, a 20f légkörében pedig jelentős mennyiségű vízgőzre számítanak a kutatók.

Kepler-22b

kepler22b
2011-ben fedezték fel, elsőként azon Föld-szerű bolygóként, amely a Kepler-misszió által következett be. 600 fényévnyire kering tőlünk egy Naphoz hasonló, G színskálájú csillag körül, ráadásul a lakhatósági zónában, így remélhető felszínén folyékony víz jelenléte. Egy saját év a bolygón 289 napig tart, ennek oka, hogy a bolygó 15%-kal közelebb van saját napjához, mint a Föld a Naphoz. Felszíni hőmérséklete kifejezetten ideális, jelenlegi adataink szerint átlagosan 22 Celsius-fok. Méretét tekintve 2,4-szer nagyobb, mint a Föld, kora pedig megegyezik a mi bolygónkéval, ezért a szabadabb fantáziájú olvasók kellemesen eltűnődhetnek rajta, hogy vajon történt-e rajta az általunk ismert evolúciós folyamathoz hasonló fejlődés, amennyiben a bolygó hordozta az élet csíráit…

Galaktikabolt.hu
Előkészületben | Előrendelhető | Újdonságok | Akciók

A Exobolygók, mint lakható új világok? bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Tatooine létezik! – Különleges exobolygók

0
0

Nem túl rég foglalkoztunk olyan exobolygókkal, amelyeket egyszer akár gyarmatosíthat is az emberiség – feltéve, hogy megoldja az odajutást. Most azonban lássuk azokat a különleges, egyáltalán nem szokványos bolygókat, amelyeket soha nem fogunk lakni, csupán egyéni egzotikuma miatt megfigyelés alá vonni.

Kepler-16b “Tatooine”

Kepler-16

Kezdjük talán azzal a sokak számára lenyűgöző ténnyel, hogy Tatooine létezik! 2011-ben fedezték fel, ráadásul Fűrész Gábor magyar csillagász közreműködésével, és a “keresztségben” egyelőre a Kepler-16b nevet kapta.

kepler16b

 

Nyilvánvaló, hogy amikor köztudatba került, hogy a bolygó két nappal is rendelkezik, azonnal reagáltak a Star Wars rajongók, és elnevezték Tatooine-nak az exobolygót. Több fantáziarajz is napvilágot látott, melyek a 4. epizód azon jelenetét idealizálják, ahol Luke Skywalker végignéz otthona mellett egy kettős naplementét. Ez a valóságban is működhet, hiszen Kepler “Tatooine”-16b két nappal rendelkezik! Ezek a központi égitestek 0,69 és 0,20 naptömegű hideg törpecsillagok. Elnyúlt pályán, 41 nap alatt járják körbe a tömegközéppont körüli útjukat. Hozzájuk képest a bolygó 229 napos pályán kering, amelynek felszínéről vélhetően mindkét csillag jól megfigyelhető. A Jupiternél némileg kisebb tömegű bolygó fele részben hidrogénből és héliumból, fele részben nehéz elemekből állhat (jég és szikla). Felszínén a hőmérséklet mínusz 100 – míniusz 70 Celsius-fok lehet, azaz messze kívül esik a kettős lakhatósági zónán.

 

Az emlékezetes filmjelenetben így néz ki ama bizonyos kettős naplemente:

tatooine
A valóságban pedig ilyen lehet:

albireo

Most pedig lássunk néhány “futottak még” versenyzőt a Különleges exobolygók-kategóriában:

A KOI 730 ikerbolygói

KOI730

A bolygópár azért vált világhírűvé csillagász-körökben, mert azonos pályán keringenek. A Naphoz hasonló csillag körül keringő két exobolygó 9,8 napos periódussal járja körül csillagát. Eközben csillaguktól nézve mindig 60 fokos szög választja el őket egymástól, tehát egyikük mindig egy kicsit a másik előtt mozog. Felszínűkről nézve csillagjuk sokkal nagyobb lenne, mint a mi Napunk, a testvérbolygó pedig jól körvonalazódó, fényes objektumként mozdulatlanságot színlelne az égen.

Az Oph 1622 rendszer ikerplanemói

oph1622

A planemók tulajdonképpen csillag nélküli vándorbolygók, melyek egy néhai bolygóközi kataklizma során kilökődtek pályájukról, és azóta szabadon száguldanak a világűrben. Felszínükön örök sötétség honol. Azonban nemrég nemcsak egy, hanem mindjárt egy ikerplanemót sikerült azonosítani a 400 fényévnyire, az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagformáló régióban, akik egymás körül keringenek. Így eddig ez az első, ismert bináris planemó rendszer. A páros egyik tagja 7, a másik 14 Jupiter tömegű objektum. Meg ne tévesszen senkit a szoros összetratozást jelentő “iker” szó, mert jelen esetben a két planemó közötti kapcsolat űrviszonylatokban mérve gyenge, bár a közöttük fennálló vonzás még mérhető. De bármilyen váratlan katasztrófa örökre elszakíthatja őket egymástól. (A köztük lévő távolság a Nap-Plútó hatszorosa). Az ikrek kb. egy millió évvel ezelőtt születtek meg, valószínűleg mindketten törmelék-és porfelhővel rendelkeznek, hivatalos nevük pedig Oph 162225-240515, röviden Oph 1622.

51 Pegasi b – “Bellerophón”

exoplanet_51_Pegasi_b

1995-ben fedezték fel. Nem hivatalos nevét a görög hős után kapta, aki megszelídítette Pegazust. A bolygó saját csillagára vonzást gyakorol, ezért a csillag mozgása imbolygó. A Bellerophón felszíni hőmérséklete a Pegasus felőli oldalán 1000 Celsius-fok, méretét tekintve pedig egy jupiterszerű gázóriás, ami 150-szer nehezebb a Földnél. Forgása igen érdekes, ugyanis akárcsak a mi Holdunk, kötött tengelyforgású, azaz a bolygó mindig csak egy oldalát fordítja a napja felé, tehát egyik felén állandó nappal, másik felén éjszaka van. Légköre épp emiatt elég viharos, A szél több ezer km/h sebességgel fúj, és izzik, nem tartalmaz vízgőzt. Azonban ez nem jelenti az eső hiányát, éppen csak a felhőket itt olvadt vas alkotja – vaseső esik. A Bellerophón keringési ideje 4,2 nap.

TrES-2b, a ‘Fekete bolygó”

tres2b
2006-ban fedezték fel a TrES-2b jelű exobolygót. Különlegessége, hogy a ráeső csillagfény alig 1%-át veri vissza, így “feketébb” a Naprendszer bármelyik bolygójánál vagy holdjánál, de még a szénnél is. A csillaga körül alig 5 millió kilométer sugarú pályán kötötten keringő jupiterméretű exobolygót a központi égitest sugárzása mintegy ezer fokra hevíti. A magas hőmérséklet azonban azzal is jár, hogy az atmoszférájában emiatt nincsenek fényvisszaverő felhők, ráadásul nagyon gazdag a fényt hatásosan elnyelő nátrium- és káliumgőzökben, ami szintén hozzájárul az extra “sötétséghez”. A bolygó persze nem abszolút koromfekete, hiszen forrósága miatti sugárzása okán enyhe vörös parázslást mutat. A TrES-2 kísérőjének keringése kötött, vagyis ő is mindig ugyanazon oldalával fordul csillaga felé, 2,47 nap alatt kerüli meg azt. A központi csillag Napunk ikertestvérének tekinthető: tömege, sugara és felszíni hőmérséklete azonos a Napéval, fémtartalma kicsit kevesebb,  ismert kora pedig 5,1 milliárd évre tehető. A rendszer 750 fényévnyire található a Sárkány (Draco) csillagképben.

55 Cancri e, a “Gyémántbolygó”

55cancri e
A kanadani MOST-űrteleszkóp (Microvariability and Oscillations of STars) segítségével fedezték fel 2004-ben amerikai és kanadai asztrofizikusok az 55 Cancri e jelzésű bolygót. Átmérője mindössze 60 százalékkal nagyobb Földünkénél, ám tömege a miénk nyolcszorosa. Így eddig ez az exobolygó a legtömörebb, legsűrűbb ismert szilárd bolygó, tömegének egyharmadát pedig gyémánt adja! A jövő bányászai és ékszerészei azonban számíthatnak kellemetlen, sőt, kifejezetten barátságtalan körülményre, hiszen felszíni hőmérséklete a csillaghoz való közelsége miatt 2700 Celsius-fok. Egy év viszont itt csupán 18 földi óráig tart.

A Tatooine létezik! – Különleges exobolygók bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Planet X – A kilencedik bolygó

0
0

Két CalTech tudós a The Astronomical Journal-ban osztotta meg kutatását a Naprendszer valódi kilencedik bolygójáról, a „Planet X”-ről. Dr. Michael E. Brown és Dr. Konstantin Batygin kiterjesztett számítógépes modellezésekre és matematikai számításokra alapozzák bizonyítékaikat. Sokszor felröppen a hír, hogy megtalálták a legújabb bolygót, ám ezekről legtöbbször kiderül, hogy nem léteznek, vagy más, kisebb objektum áll a számolások mögött. Ezúttal azonban tényleg lehet ok a bizakodásra.

Ugyanazzal a módszerrel derítették ki a planéta helyzetét, mint ahogy a Neptunusz mozgásának segítségével számították ki az Uránusz létezését is. Most egy, a Kuiper-övben felfedezett kisbolygóhalmaz mozgását kutatták, mikor a Planet X nyomaira ráakadtak.

planet x

Úgy hiszik, a kilencedik bolygó nagyjából akkora méretű, mint a Neptunusz (kb tízszer nehezebb és négyszer nagyobb az átmérője, mint a Földnek).

Leginkább a távolság miatt fájhat a fejünk, emiatt is lehetséges, hogy eddig nem találtak rá a bolygóra. Valószínűleg a Nap fénye minimálisan érheti el, így nincs látható fényvisszaverődés, vagy pedig az infravörös tartományban érzékeny kutató űrtávcső (WISE) nem találja a roppant hideg miatt, ami a bolygón uralkodik.

Nagyjából 20 milliárd mérföldre (32 milliárd km) van a Naptól. Pontosabban, pályája ekkor tartózkodik legközelebb a központi csillaghoz. Legtávolabb akár 100 milliárd mérföldre is kerülhet (160 milliárd km). A Pluto, azaz az eddig legtávolabbiként ismert kisbolygó a rendszerben „csupán” 4,6 milliárd mérföldre (7,4 milliárd km) van a Naptól. Ezekkel az adatokkal számolva a tudósok megállapították, hogy nagyjából tíz-húszezer évbe telik a Planet X-nek egyszer megkerülni a Napot.

Brown és Batygin eredetileg nem új planétát akartak felfedezni, hanem pont az ellenkezőjét: be akarták bizonyítani, hogy nincs több bolygó a Naprendszerben.

A kutatók eddig még hivatalosan nem pillantották meg a kilencedik bolygót, de a bizonyítékok erős lábakon állnak. A két CalTech csillagász azt állítja, hogy az elkövetkezendő öt évben sikerülhet teleszkópvégre kapni a távoli planétát.

Galaktikabolt.hu
Előkészületben | Előrendelhető | Újdonságok | Akciók

A Planet X – A kilencedik bolygó bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Itt a gondolatvezérelt műkar

0
0

Egy újfajta művégtag forradalmasíthatja az amputáltak mozgását. A John Hopkins Egyetem Alkalmazott fizika laboratóriumának kutatói és a kanadai robotika cég, a ThalmicLabs kifejlesztett egy műtét nélkül felhelyezhető műkart, amit gondolatainkkal irányíthatunk.

A Modeláris Prosztetikus Kar (Modular Prosthetic Arm) két Myo karpánttal működik együtt – ez egy 200$-os technológia, amit eredetileg a mozgáson alapuló számítógépes –és videojátékokhoz fejlesztettek ki. A vezeték nélküli szalag rögzíti a karban található izmok elektronikus aktivitását, így a használója képes természetesen mozgatni a protézist: tárgyakat felvenni vagy úgy használni az ujjait, mintha igaziak lennének. Az izom elektromiográfiai jelei a számítógépbe jutnak, ahol feldolgozódnak és visszajutnak a művégtagba, hogy értesítsék arról, mely ízületeket is kell működésbe hozni.

2015 tavaszán a kaliforniai kutatók már be tudtak programozni rá egy robotkart, hogy egy lebénult férfi gondolataival mozgatni tudja azt, és így segítség nélkül meg tudjon inni egy sört. Ehhez a módszerhez viszont az agyba beépített elektródákra volt szükség. A Myo által irányított műkarhoz azonban csak egy karszalagot kell felcsatolni.

A videóban látható páciens, Johnny Matheny műtéti úton felhelyezett művégtaggal rendelkezik. A karjában lévő csontokhoz csatlakozva ez a beültetett rész kiküszöböli a művégtaggal járó kényelmetlenségek némelyikét (pl. izzadás és karcolás), továbbá széles mozgási lehetőséget biztosít neki: lehetővé teszi azt, hogy a feje fölé és a háta mögé tudjon érni. Ezzel a Myo-féle protézissel képes ujjai irányítására, tárgyak megmarkolására, és a csuklóját is mozgatni tudja a karja megmaradt részében található izmok segítségével.

 

 

„Az APL kar a legegyedibb kar, amit valaha is viseltem” – mondja Matheny a videóban. „Képes arra, hogy megcsináljon mindent, amire egy természetes kéz, csukló, könyök, váll is képes.”

A rendszer még nem áll készen a mindennapos használatra – Matheny is jelenleg csak a laboratóriumban próbálgatja -, de a kutatók remélik, hogy a jövőben majd széles körben elérhetővé válik.

Forrás: Mentalfloss

A Itt a gondolatvezérelt műkar bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Növények az űrben

0
0

Néhány nappal ezelőtt futótűzként terjedt el egy fotó, amelyet Scott Kelly űrhajós készített az ISS fedélzetén, és amely egy nagyra nőtt, sárga szirmú virágot ábrázolt. Sokan hiszik emiatt, hogy ez a szerencsés rézvirág az első növény az űrben – pedig nem!

zucchini-plant-zero-g-iss

Valószínűleg sokan nem tudják, hogy az első élőlény, ami az űrben járt, nem Lajka kutya volt, hanem egy csapat muslica, és egy marék vetőmag. Ezek a rozs- és gyapotmagok 1947. február 20-án, egy V-2-es rakéta rakományaként szálltak a magasba, és azt vizsgálták rajtuk, hogy az élőlények, az élő szervezet hogyan reagál a nagy magasságban lévő sugárzásra. A magok 109 kilométeres magasságig jutottak.

plants space

Ezt követően az állatkísérletek kerültek előtérbe, majd az első emberes küldetések, és végül az olyan kérdések, mint hogy képes-e tartósan élni és dolgozni az ember a világűrben? Az űrkutatás kezdetben politikai célokkal hajszolt törekvés volt, de ahogy változott a földi történelem, úgy alakult át tudományos projektté, és érte el azt a sokkal magasztosabb kutatássorozatot, amely a jövőben majd az emberiség hasznára fordulhat. A hosszú távra tervezett, állandóan személyzettel rendelkező űrállomásokon ismét napirendre került az élelem űrbeli körülmények között való megtermelésének problematikája. Amióta a Nemzetközi Űrállomás (ISS) teljes egészében elkészült, a NASA és az ESA is támogatja, hogy növénytermesztési kísérletek is folyjanak odafent. Ennek eredményeképpen 2012-ben növekedésnek indultak azok az Arabidopsis-palánták, amelyek először cáfolták meg a tudomány feltételezését, miszerint gravitáció nélkül, a sok más inger által (pl. tömegvonzás) befolyásolt növények gyökerei majd sajátos módokon, ferdén, illetve hullámosan fognak nőni. Azonban nem így történt, a gyökéreresztés nem gravitációtól függő jelenség tehát, erről pedig hosszú cikkében BMC Plant Biology c. tudományos folyóirat is beszámolt itt

2014-ben rendhagyó kísérlet zajlott növények és az űr részvételével, de ezt nevezhetnénk inkább performansznak. Azuma Makoto japán művész ötlete még John Powelt is cselekvésre késztette, aki ekkor a JP Aerospace szakembere volt. Tíz segítőtársával Makoto 30 különféle növényből kreált csokrokat, és egy fehér fenyő bonsai társaságában a nevadai Fekete Kősivatagból útnak indította őket. Az Exobionatica projekt képei bejárták a világot, és a figyelem ismét az űr és a növények kapcsolatára terelődött.

azuma72114

2015 nyarának nagy szenzációja, és ezzel együtt a az űragrár-tudomány következő áttörése volt, hogy először sikerült ember számára is fogyasztható haszonnövényt termeszteni az ISS-en. Az első ínyencség a római vörös saláta lett, piros színű leveleivel pedig külön kitűnik az elvárt zöld étel-alapanyagoktól. A növény kifejlődését egy vega-egység tette lehetővé, mely biztosította a megfelelő anyagokat és a világítást. Utóbbi azért is nagyon fontos, mert már az 1990-es évek elején is történtek kísérletek LED-lámpákkal, ám csak most sikerült kétféle fény használatával egészséges növényt felnevelni. A kék és vörös hullámhossz ugyanis feltétele volt a növény fejlődésének, a zöld pedig nem, bár azért szintén nem elhanyagolható. Íme az első űrsaláta:

salad2_3403997b

És el is érkeztünk a következő mérföldkőhöz, amelyet 2016 januárjában át is lépett a tudomány: már nemcsak leveles, hanem virágos növényekről is kiderült, hogy képesek kifejlődni, élni és túlélni az űrben. Az érdem ismét a NASA-fejlesztésű növénytermelő berendezésé, amellyel a saláta is kinőhetett, valamint Scott Kelly űrhajósé, aki a kezdeti nehézségek (kókadt levelek) ellenére, a locsolási metódus megváltoztatása után bízott a sikerben. A hazánkban is ismert és gyakori zinnia (rézvirág) pedig immár a világűrben is gyönyörű színekben pompázik.

space-first-flower-bloom-nasa-scott-kelly-18

A következő lépés talán a paradicsom lesz? Vagy egy külön növénytermesztő modul? A jövő űrhajósait dokkolás után akár ez a látvány is fogadhatja majd:

defying_gravity-29

A Növények az űrben bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.


A köztes fekete lyuk

0
0

Japán csillagászok egy gázfelhő (CO-0.40-0.22) tanulmányozása során szokatlan jelenségre figyeltek fel: valami gravitációs hatást gyakorol a felhő gázaira. Miután kizárták a szupernóvát és egyéb lehetőségeket, egy számítógépes modellezés rávilágított a megoldásra: egy közeli fekete lyuk áll a gravitációs hatások mögött.

A gázfelhő nagyjából 200 fényévnyire van a Tejút centrumában található szupermasszív Sagittarius-A-tól. Míg utóbbi 4 millió naptömegű, az újonnan felfedezett fekete lyuk is igazi „nagypályásnak” mutatkozik a maga százezer naptömegével. A hatalmas égitest lehet a fekete lyukak kutatásának újabb mérföldköve. Ez a felfedezés lehet a hiányzó láncszem, egy úgynevezett köztes fekete lyuk.

Eddig csupán a két véglettel sikerült találkozniuk a kutatóknak: a gigászi szupermasszív fekete lyukakkal, – melyek több milliós nagyságrendű naptömeggel rendelkeznek, – illetve az egészen „apró” 5-10 naptömegű fekete lyukakkal.

Korábban is feltételezték már egy köztes fekete lyuk létezését, ám egészen idáig nem sikerült találni. Ezek valószínűleg más kisebb fekete lyukak bekebelezésével és egyéb csillagközi anyagok magukba szippantásával jöhetnek létre.

A A köztes fekete lyuk bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Napenergiával a Jupiterhez

0
0

2011-ben indították útjára a Juno névre keresztelt űrszondát, melynek feladata a Jupiter mágneses terének, légkörének vizsgálata, de közben sikerült egy világrekordot is megdöntenie.

Ugyan nyolc űrjármű elérte a minimum 500 millió mérföldes (kb 800 millió km) távolságot a Földtől, de azok mind nukleáris energiával haladtak. A Juno az első olyan űreszköz, ami napenergia segítségével tette meg a csaknem 493 millió mérföldes, elképesztő távot.

A Junon 18,698 napelem található, három hatalmas napelemtáblán (egyenként 9×2,7 méter), így a legkisebb napfénymennyiségből is hasznot tud húzni. A Jupiter felé közeledve a napsugárzás nagyjából huszonötször gyengébb, mint a Földnél, ezért minden „cseppnyi” napfény rengeteget számít.

Az utazás azonban közel sem a legnehezebb része a küldetésnek. A NASA arra törekszik, hogy a Jupiter masszív felhőzetén át, és az őrült viharokon keresztül jutva sikerüljön többet megtudni a bolygó eredetéről, felépítéséről, légköréről.

A Juno idén júliusban éri el a Jupitert, húsz hónapig fog keringeni körülötte, majd a misszió végén beleirányítják az óriási bolygóba, ahogy azt a néhai Galileo űrszondával is tették.

A Napenergiával a Jupiterhez bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Későn kelők előnyben a Marson

0
0

Amikor eljutunk majd a Marsra, sok más probléma mellett azzal is meg kell majd küzdenünk, hogy vörös bolygószomszédunkon egy nap majdnem 40 perccel hosszabb, mint a Földön. Ebből kifolyólag az éjjeli baglyok előnyben lehetnek a korán kelőkhöz képest. Tudósok már kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy kiderüljön, milyen adottságú űrhajósok bírnák jól ezeket a feltételeket. Andrew Loudon, a manchesteri egyetem professzora, egy friss tanulmány egyik társszerzője az alábbiakat nyilatkozta:

„ Lehetséges, hogy a Mars forgási sebessége szinkronban van egyes emberek belső órájával, de a gyorsan merülő belső órával rendelkezőknek, mint például a nagyon korán kelő típusú embereknek valószínűleg legyűrhetetlen problémákkal kellene hosszú távon szembesülniük. Éppen ezért a NASA kizárhatja őket a Mars küldetésekből. Ha egyszer kiköltözünk a vörös bolygóra, gyanítom, hogy a belső óra kérdése lesz az egyik megoldandó probléma. Az abnormálisan lassú belső órával rendelkezők azok, akik leginkább alkalmasak az ottani életre.”

Ugyanakkor az is igaz, hogy 2012-ben, mielőtt a Curiosity Mars-járó elérte volna a bolygót, a NASA tudósai az ottani idő szerint dolgoztak, hogy véletlenül se csússzon hiba a műveletekbe. Ezt három hónapig minden különös probléma nélkül tudták folytatni.

Bár a legfrissebb tanulmány nem konkrétan a Marsot tárgyalja, hangsúlyozza, hogy fontos olyan biológiai belső órával rendelkeznünk, amely összhangban van bolygónk forgásával. A kutatás során olyan állatokkal kísérleteztek, amelyek belső óráját egyetlen gén megváltoztatásával 24 óráról 20 órára tudták átállítani. Az egerek esetében a gyorsabban merülő belső órájú egyedek lassanként elpusztultak, a túlélési és szaporodási mutatójuk csökkent. A kísérlet végére az egérpopulációt a 24 órás beslő ciklussal rendelkező egyedek dominálták. Ebből a kísérletből vonták le a következtetést, hogy ugyanez történne a Marson az emberekkel, és ezért a kicsivel hosszabb cirkadián órával rendelkező emberek alkalmasabbak a vörös bolygóra.

A Popular Science szerint nem csak a korán kelők eshetnek ki a marsi missziókból. A szélsőséges korlátozásokat tartalmazó diétán élők, mint a vegánok, vagy a gluténérzékenyek szintén kimaradhatnak, mivel az űrben gondot jelenthet egy kiegyensúlyozott étrend kialakítása, ami egyszerre veszi figyelembe azt, amit fogyaszthatnak, és azt, hogy mi elérhető számukra. Vicky Cloeris, a NASA étrend szakértője nyilatkozta:

„ Sok többletkiadással járna, így ez olyan döntés, amit a NASA-nak kell meghoznia.”

Lényegében tehát a későn kelő húsevők jelenthetik legkönnyebben a következő lépést a Mars felfedezésében.

Forrás: IFL Science

 

A Későn kelők előnyben a Marson bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Történetmesélés a mozi utáni korban

0
0

A virtuális valóság egyre szélesebb körben elérhető: nem csak hozzá való eszközöket készít egyre több gyártó, hanem a különböző tartalmak is sok új felhasználási lehetőséget nyújtanak. Az igazán fontos kérdés viszont még csak most körvonalazódik: hogyan meséljünk történeteket az új technológia segítségével?

A steampunk és az alternatív történelem rajongóinak ismerős lehet Scott Westerfeld Leviatán-trilógiája. A történet az I. világháború idején játszódik, de egy olyan Európát mutat be, ahol a technológia segítségével az emberek képesek létrehozni és átalakítani állatfajokat. A címadó Leviatán egy hatalmas, hidrogénhólyagokat növesztő bálna/hadihajó, aki élő Zeppelinként szállítja legénységét.

Ez a világ ihlette meg Alex McDowellt – akinek a neve a Félelem és reszketés Las Vegasban, a Lopott idő, vagy a Különvélemény látványtervezőjeként lehet ismert – hogy létrehozzon egy VR projektet, ahol a legtehetségesebb fiatal tervezők közösen megtalálhatják, hogyan lehet történetet mesélni egy olyan médiummal, ahol a néző beléphet annak testközeli valóságába.

A Project Leviathanban a University of South California különböző területekről érkező hallgatói, valamint a téma szakértői vesznek részt játékfejlesztés, filmművészet és különböző mérnöki területekről. A filmkészítésben nagy hagyománya van a képi világ totális irányításának, ahol minden egyes beállítás, látvány hozzá tud tenni a történethez. Ezzel szemben a játékfejlesztők sokkal inkább a szabad narratívát gyakorolják, ahol a világ van a legjobban felépítve, és a történet pedig a játékos interakcióiból, a rendszer szabályszerűségeiből áll össze.

A VR és az AR (Augmented Reality, kiterjesztett valóság) épp ezt a két területet hozhatja össze. Így be lehet mutatni egy történetet, amely a képernyőn bontakozik ki, de amikor a néző/játékos (azt sem sikerült még kitalálni, hogy hogyan nevezzük az ilyen VR tartalmak fogyasztóit) úgy igényli, beléphet a világba, vagy egy eszköz segítségével a világ is kiléphet a képernyőből.

A Project Leviathan történetében a regényben is címszereplő repülő bálna fedélzetén mozoghatunk, körülnézhetünk a bordakosárban, beszélhetünk a kapitánnyal, az utasokkal. Fő feladatunk, hogy létrehozzunk egy polipszerű kis élőlényt, Huxleyt, aki mellesleg a regényben is szerepet kap (bár ennél sokkal kisebbet).

A legjobb elnevezés az élményre talán az interaktív installáció: jelenleg a Leviathan a Sundance Filmfesztivál New Frontiers kiállításán kapott helyett, ahol már az elmúlt években is a VR első szárnypróbálgatásai mutatkoztak be. Itt a látogatók egy meghackelt Oculus Rift, és egy külön erre a célra kialakított tér segítségével nemcsak virtuálisan, hanem az érzékelőkkel ellátott kesztyűknek köszönhetően kézzel fogható eszközökkel kísérletezgethetnek a repülő hadihajón. Ezután pedig különböző AR-képes táblagépekkel, laptopokkal megfigyelhetik az installációban szereplő állatokat, ahogy azok leszállnak a képernyőről, és a közönség feje fölött röpködnek.

Egyelőre ez még csak kísérletezés és azok között sem az egyetlen. A projekt célja egy újfajta írástudás megteremtése, mind a fejlesztők, mind pedig a fogyasztók részéről. A későbbiekben a VR fontos eleme lehet az oktatásnak: ma például maroknyi ember tud csak ténylegesen lemerülni az óceán mélyére, saját szemével megfigyelni az ottani idegen élővilágot. Ezekkel az új szemüvegekkel azonban milliók állhatnak majd az óceán fenekén és nézhetik meg testközelből a globális felmelegedés hatásait a mélytengeri állatvilágra, teljesen új színben látva akár csak a saját bolygónkat is.

Persze mindez akkor igaz, ha a kezdeti lelkesedés fennmarad. Nagyon sok reményt fűztek annak idején a mozgásérzékelős játékkontrollereknek is és amikor ezek kezdtek népszerűvé válni, hasonló ötletek és projektek indultak, mégis, mára alig terveznek rájuk tartalmakat, emiatt még kevesebben vesznek ilyen eszközt, és a két folyamat egymást erősíti.

Ha azonban a tudomány, a szórakoztatóipar (a játékokon kívüli is) tényleg fel tudja karolni a virtuális valóságot, akkor a jövőben valóban elképesztő élményekben lehet részünk, és sokkal közelebbről tapasztalhatunk meg olyan dolgokat is, amiket ma legfeljebb csak kétdimenziós képernyőn láthatunk.

A Történetmesélés a mozi utáni korban bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Diákpályázat – A Marson messze túl

0
0

Az elmúlt időszak jelentős volt a Naprendszer külső részére irányuló kutatásokat tekintve. Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának leszállóegységével az emberiség először landolt egy üstökösön 2014 novemberében, 2015 júliusában pedig az amerikai New Horizons szonda készített meglepő felvételeket a Plútóról. A bolygórendszer eme távoli vidéke alapvetően más – miképp a Föld-típusú és a hozzá közelebbi égitestektől is már erősen különböznek az óriásbolygók és udvartartásuk.

A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) a Galaktika és az Űrvilág támogatásával az ENSZ Világűrhét alkalmából pályázatot hirdet.

A korábbi évekhez hasonlóan egyéni indulók mellett már 2–4 fős diákcsapatok pályázatait is fogadjuk, és külön értékeljük.

 

A pályázat témaköre: A Marson messze túl

Ezen belül például az alábbi témákkal kapcsolatos munkákról lehet szó:
– Egy száguldó üstökösről nézve hogyan néz ki a Naprendszer?
– Ha nem kockáztatod/kockáztathatod meg a sima leszállást, akkor mit vizsgálnál, milyen eszközzel?
– Ha megkockáztatod, akkor egy igen változatos felszínű és gyenge gravitációs terű égitestre hogyan szállnál le minél biztonságosabban?
– Ha távol a Naptól lenne mégis élet, az az élőlény szerinted abban a hidegben milyen életmódot folytatna? Milyen lehet egy gyenge gravitációjú égitesten mozognia egy élőlénynek?
– A földi műszereket és a csillagászati műholdakat (pl. Hubble, Kepler) milyen programokra “hegyeznéd ki”, ha ezekkel a Naprendszer peremének vidékét készülnél kutatni? Hogyan találnál ezekkel ekkora távolságból kutatni való égitestet?
– Milyen érdekes következtetéseket tudnánk levonni a kapcsolódó kutatásokból?

A megjelölt témák közül lehet egyet választani, lehet többet választani, lehet mindegyikkel foglalkozni. A megjelölt témák mellett természetesen bármilyen, a pályázati kiírás címéhez kapcsolódó témát fel lehet dolgozni!

Beadási határidő: 2016. február 29.

Nyeremények

A 11–14 éves korcsoportban a három legjobb pályamű szerzője értékes könyvjutalomban részesül. Az első öt legjobb pályamunkát beadó fiatal jutalma egy látogatás budapesti, űrtevékenységgel foglalkozó intézmény(ek)ben.
Az érvényes pályamunkát beadó, a MANT Űrtábor életkori előírásainak megfelelő pályázók elnyerik a 2016-os MANT Űrtáborban való kedvezményes részvétel lehetőségét. (A MANT Űrtáborról információk a http://www.mant.hu/urtabor címen találhatóak.)

A 15–18 éves korcsoportban a legjobb pályaművet benyújtó diák térítésmentesen vehet részt a 2016-os MANT Űrtáborban. A második helyezettnek a részvételi díj 50%-át elengedjük, a harmadik helyezettnek a részvételi díj 33%-át engedjük el.
Az első öt legjobb pályamunkát beadó fiatal jutalma egy látogatás budapesti, űrtevékenységgel foglalkozó intézmény(ek)ben.
Az érvényes pályamunkát beadó, a MANT Űrtábor életkori előírásainak megfelelő pályázók elnyerik a 2016-os MANT Űrtáborban való kedvezményes részvétel lehetőségét. (A MANT Űrtáborról információk a http://www.mant.hu/urtabor címen találhatóak.)

A látássérült pályázók közül a legjobb pályaművet benyújtó három fiatal egy exkluzív látogatáson vehet részt egy budapesti, űrtevékenységgel foglalkozó intézményben. Ezt a lehetőséget a MANT az “Informatika a Látássérültekért” Alapítvánnyal közösen hirdeti meg.
Az érvényes pályamunkát beadó összes látássérült pályázó elnyeri a MANT ifjúsági tagságát, az esedékes tagdíj összegét a 2016. évre elengedjük.

A díjakat mind egyéni, mind csapat kategóriában átadjuk.

A fentiek csupán a tájékoztatást szolgálják, a pontos részleteket a pályázati felhívás tartalmazza.

Részletek

A pályázati felhívás itt olvasható.
A pályázati felhívás letöltése PDF formátumban.

Pályázat beadása:
Az alkotásokat ezen a linken tudod feltölteni.

Ahhoz, hogy feltölthesd az alkotásodat/alkotásaidat (vagy az általad képviselt csapat alkotását/alkotásait), először regisztrálnod kell, amit ezen az oldalon tudsz megtenni. Utána a regisztráció során megadott felhasználónév-jelszó pár segítségével be tudsz jelentkezni a rendszerbe, és fel tudod tölteni az alkotásaidat.

FONTOS információk:

A D feladat választása esetén a videót a Youtube-ra kell feltölteni. A Youtube-videó linkjét be kell másolni egy szövegfájlba, és azt a szövegfájlt (amely csak a linket tartalmazza) fel kell tölteni a mi rendszerünkben a megadott határidőig.

Csapat regisztrációja esetén a csapatvezetőnek kell regisztrálnia és megadnia a különböző adatait, a regisztráció végén pedig meg kell adnia a csapat többi tagjának a nevét. A csapat korcsoportja a legidősebb csapattag korcsoportja lesz.

Ha valaki nem csapatként regisztrál, akkor a csapatnév és csapattagok nevei részt hagyja üresen.

A Diákpályázat – A Marson messze túl bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Ha a gépek átveszik a hatalmat

Sofőrnek minősülnek a Google-számítógépek

0
0

Ismét kipipálhatunk egy tételt azoknak a dolgoknak a  listájáról, amelyek nemrég még a sci-fik világába tartoztak, mára viszont valósággá váltak.

Az Alphabet (leánykori nevén Google) meggyőzte a Szövetségi Közlekedésbiztonsági Bizottságot (NHTSA), hogy az önvezérlő autóik esetében a járműben ülő ember helyett a szoftver és hardver alkotta mesterséges intelligencia számítson vezetőnek. A döntés óriási lépés az önműködő autókat gyártó és értékesítő cégek számára. De ennél jóval többet is jelent: hiszen egy hivatalos testület megfelelőnek ítélt egy gépet egy ember jogkörének gyakorlására.

A Google még 2015 novemberben kérvényezte, hogy vizsgálják meg, az önműködő autói mennyiben felelnek meg az általános államközi biztonsági előírásoknak, mint például a tükrökre vagy fékekre vonatkozó szabályok. Azt is tudni akarták, hogy szükséges-e betartani a kötelezően elfoglalt vezetőülésre vonatkozó szabályt. Az ügynökség válasza az volt, hogy mivel a „vezető” kifejezést ez esetben az önvezérlő rendszerre értik, az elfoglalt vezetőülés nem feltétlen elvárás.

„ A Google autóinak nem úgy lesz vezetője, mint ahogy azt az elmúlt több mint száz évben értettük. Ha a kocsiban ülő személyek egyike sem alkalmas a jármű vezetésére, ésszerűbb valamit (nem pedig valakit) számítani vezetőnek”- írta levelében a NHTSA.

Az ügynökség ugyan azt írta, hogy elfogadja a programot vezetőként, de azt is, hogy nincs módja ellenőrizni, hogy a szoftver jól működik-e.

Önvezető kocsi

A Google legújabb önműködő modelljeiben már nincs kormány, sem kézifék. Az NHTSA szerint ez biztonsági okokból van így, mivel az autóban tartózkodó ember kísérlete a rendszer felülbírálására káros következményekhez vezethet.

„ Ezek az alapfeltételek olyan időkben készültek, mikor még ésszerű volt feltételezni, hogy minden motoros járműnek van kormánya, gáz- és fékpedálja általában a bal első ülésnél, és minden járművet ember működtetett.” – közölte a kormányhivatal.

Ugyanakkor tájékoztatták róla a Google-t, hogy ha újabb, eddig kötelező elemeket szeretne eltávolítani – mint például a fékpedál – azt engedélyeztetnie kell.

A Közlekedési Testület támogatja az önműködő kocsik elterjedését, mert álláspontja szerint ezzel minimalizálni lehetne a közlekedési baleseteket. A Fehér Ház ezen a héten közölt költségvetése 4 milliárd dollárt szán a következő évtizedben az önvezérlő autók fejlesztésének elősegítésére.

A technológiai cégek és autógyárak évek óta kísérleteznek önvezérlő autókkal. A Google több szempontból is vezeti ezt a versenyt: járművei több mint egymillió próbamérföldet tettek már meg Kaliforniában, Texasban és Washington államban. A versenyzők közé tartozik még a Tesla, a General Motors és a Toyota is. Továbbá a fuvarszerző mobil alkalmazásáról ismert Uber, amely saját kutatólaborral rendelkezik a pennsylvaniai Pittsburgben, ahol olyan technológiát keresnek, amely helyettesíthetné emberi sofőrjeiket. Az Uber bevallása szerint azért kényszerülnek erre a lépésre, mert ha ők nem teszik meg, akkor megteszi más: az automata autók elterjedésével egy konkurens autógyártó cég olcsóbban működő taxiszolgáltatást hozhat létre.

A Sofőrnek minősülnek a Google-számítógépek bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.


Galaktikus zseblámpát küldünk a Holdra

0
0

Mielőtt 2018-ban elindulna a NASA első Mars-missziója, az űrügynökség szeretne megbizonyosodni róla, hogy új űrhajója képes odajutni – egyelőre emberek nélkül. Így legénység helyett ez a küldetés 13 tudományos projekthez szükséges felszerelést juttatna célba. Bár a Space Launch System célja a Mars, rakománya egy részét útközben engedi útjára – az egyik eszköz egy aszteroidát vesz célba, néhány a Holdat, mások pedig az űr mélyébe hatolnak.

Van köztük egy lézeres berendezés is, a „galaktikus zseblámpa”, ami Hold körüli pályára áll, hogy így vizet kutasson rajta. Hiszen egy nap szükségünk lehet rá.

“Egy jövőbeli misszió során helyben kellene majd élelmet termelnünk “– mondta Jitendra Joshi, a NASA Advanced Exploration System vezetője. – „Ez a térkép segíteni tudna abban, hogy megtaláljuk a megfelelő helyeket.”

A „napvitorla-misszió” keretében az NEA (Near Earth Asteroid) Scout elnevezésű űrjármű az 1991BG aszteroidához fog repülni és fölötte lebegni, hogy megfigyelje, továbbá fotókat és adatokat küldjön a Földre.  A Lunar Icecube projekt során holdbéli jeget keresnek majd,  térképező berendezések fogják vizsgálni a holdfelszínt és az árnyékba boruló területeket, de egy űridőjárást figyelő állomást is telepítenek és a sugárzást is mérik majd.

Az említett projekteken kívül még hat kiadó hely van az űrhajón. Ezek közül hármat más űrügynökségnek tartanak fenn, de van még további három, amiket civil kutatók nyerhetnek el a NASA Cube Quest Challengen keresztül.

Habár úgy tűnik, hogy ezeknek a misszióknak más-más a céljuk, valami összeköti őket: előkészítik az űrbéli életünket. Mégpedig oly módon, hogy segítenek megtalálni a számunkra használható, értékes területeket (víz, jó táptalaj) és elkerülni  a ránk leselkedő veszélyforrásokat (sugárzás, időjárás). Hiszen nem elég eljutni a Marsra – mire odaérünk, azt is ki kéne találni, hogyan tudunk túlélni, sőt élni az űrben.

Forrás: Gizmodo

Galaktikabolt.hu
Előkészületben | Előrendelhető | Újdonságok | Akciók

A Galaktikus zseblámpát küldünk a Holdra bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Hogyan lehet túlélni a világvégét?

0
0

A mai eszünkkel egy halom különböző módot látunk előre, hogyan pusztulhatna el társadalmunk. A civilizáció nyújtotta kényelem hamar megszűnne, így mindenkinek saját tudására kell támaszkodnia. Íme, egy szakavatott kutató hat fontos tanácsa az apokalipszis túléléséhez!

2001-ben a Johns Hopkins Intézet biológiai támadások elleni stratégiákat kidolgozó központjának vezetői több állami szervvel közösen egy érdekes kísérletet folytattak: megpróbálták kideríteni, hogyan reagálna az Egyesült Államok egy valós biológiai katasztrófára. A teljes titoktartás jegyében a projektet Sötét Tél Hadműveletnek nevezték.

A játékban felállt egy fiktív krízisstáb, egy fiktív elnökkel, CIA-igazgatóval, miniszterekkel, és mindenféle fontos személlyel, akiknek egy Oklahomából elinduló, mesterséges himlőjárványt kellett megfékezniük. Röviden összefoglalva: csúfos kudarcot vallottak. Mindent összevetve nagyjából 13 nap alatt teljesen darabjaira hullana az ország, a fő kommunikációs csatornák, rendfenntartó szervek és közlekedési módok mind működésképtelenné válnának.

A kutatás rámutatott sok fontos problémára az egészségügyben, a különböző kormányzati szintek, hivatalok közti kommunikációban. Az átlagembernek kevés lehetősége nyílik komolyan hatni ezekre a hibákra, sokkal fontosabb ezért inkább azon gondolkozni: ha szét is hullik a civilizáció, hogyan lehet ezt mégis túlélni?

Az Oxford Egyetemen 2008-ban szakértők egy csoportja előrevetítette, hogy nagyjából 19% esélye van egy globális katasztrófának 2100-ig. Az öntudatra ébredt, gonosz Mesterséges Intelligenciától a molekuláris méretű nanorobotokig mindenféle, a science-fiction művekből ismert veszély előfordulhat, ezért a Guardian az új poszt-apokaliptikus online játék, a The Division tudományos tanácsadóját, Nafeez Ahmedet kérdezte, mi a teendő egy ilyen helyzetben.

Egyedül bujkálni a legrosszabb

Gyakori túlélői reflex (főleg talán a számítógépes játékok hibáztathatók ennek elterjedésében), hogy egyedül elbújunk egy egyszemélyes bunkerban, sok évre elég konzervvel, aztán majd csak elunatkozgatjuk azt a hosszú időt.

A szakértő szerint ez nagyon veszélyes téveszme, hiszen egy katasztrófa utáni letelepedés során rengeteg munka adódik, amelyekre egy ember egyedül valószínűleg képtelen. Minél többen osztoznak a feladatokon, annál nagyobb a valószínűsége, hogy közösen meg tudják védeni magukat, és hogy egy stabil, társadalomra emlékeztető valamit elkezdhetnek kiépíteni.

A farm, ahol túlélünk

Ez már kevesebbeknek lehet meglepetés, de érdemes távol maradni a városoktól. A nagyvárosok működőképesek a mai világban, hiszen az ellátási láncok középpontjában helyezkednek el. A közlekedés, a közművek, az élelmiszerszállítás összeomlása után azonban az itt lakó nagyszámú embernek hirtelen erősen megcsappant mennyiségű nyersanyagon kell osztoznia – ezért valószínűleg itt lesz a legnagyobb az agresszió.

Egy kellemes, vidéki tanya nemcsak azért előnyös, mert a mindennapi élethez szükséges ételt meg lehet termeszteni, hanem azért is, mert távol tartja az embert a többi túlélőtől – oda kell figyelni azonban, hogy ne kerüljünk túl távol tőlük, hiszen a hosszú távú fennmaradáshoz valamilyen szintű kereskedelemre is szükség lehet.

Az alapvető építőelemek

Víz és élelmiszer nélkül nincs az a vár, ahol túl lehetne élni. Ez a pont persze csak kicsit egészíti ki az előzőt: a megtermelt ételen túl szükség van friss vízre is. Ha a Fallout játékokból ismert atomkatasztrófával találjuk szemben magunkat, némileg több dolgunk lehet a tiszta, sugárzástól mentes ivóvíz beszerzésében, de egy „egyszerű” biológiai fegyver után elég egy kis patak forrása mellé letelepedni, és hosszú távon garantált lehet az újdonsült tanya fennmaradása.

Újjáépíteni az internetet

Sajnos se macskás videók, se e-mail szolgáltatók, se Galaktika.hu nem lesz a világvége után. De ne aggódjon, nincs minden veszve!

A kommunikációnak fontos szerepe lesz a társadalom széthullása után: mind a szűkebb túlélőcsoport belső kommunikációjának, mind a csoportok köztinek. Fontos egy stabil áramforrás nélkül is működő (tehát napelemes vagy kurblis) rádiót beszerezni, így megkezdődhet a hírek áramlása – ahogy a Sötét Tél Hadművelet rávilágított, ennek hiánya volt az egyik legnagyobb probléma.

Az internetszolgáltatók alkalmazottai valószínűleg nem járnának be dolgozni, így nem lenne elég csak bekapcsolni a gépet, és valahogy áramforrást szerezni. Az adatbázisok, szerverparkok azonban, amelyek fenntartják a hálózatot, és a rengeteg adatot tárolják, még elég sokáig működőképesek maradhatnak, ha valamilyen áramforrást kapnak. Eleinte minden bizonnyal csak a katonai hálózatok lennének működőképesek, de ha lelkes programozók felébresztik a többi szervert is, akár az egész internet visszaállítható lehet.

Ne bízzon a hatalomban

Első hallásra mintha valami összeesküvés-elméletből került volna ide véletlenül a mondat, de sajnos egy poszt-apokaliptikus világban megalapozottá válhat. A hivatalos kormányzás fenntartása fontos a társadalom újraépítéséhez, de sajnos ennek a folyamatnak a részleteibe az átlagembert nem avatják be.

A katonaság segíthet fenntartani a rendet, de az utasítás arról is szólhat, hogy a lakosság érdekei másodlagosak a politikai renddel szemben. Arról nem is beszélve, hogy muszáj egészséges szkepticizmussal kezelni a helyzetet, amikor a hatalom és az erő meg nem választott csoportok (katonaság, rendőrség) kezében összpontosul. Ne feledjük: a diktátor kifejezés is az ókori, háború esetén fellépő ideiglenes katonai hatalmat jelentette, aztán mi lett belőle…

Évtizedes várakozás

Nem lehetünk biztosak abban, mikorra áll vissza a rend, ha visszaáll egyáltalán. A támadás méretétől függően évtizedek, évszázadok, de akár évezredek is eltelhetnek, míg a termelés, a tudományos fejlődés és a civilizáció újraindul. Könnyen meglehet, hogy hiába élte túl az apokalipszist, elfelejtheti jelenlegi hivatását, és élete végéig a farmján várhatja, hogy visszatérjenek a megszokott kényelmi feltételek – holott erre még a dédunokái sem számíthatnak.

A túlélés legfontosabb eleme tehát mindenképpen a türelem. Készen kell állnia arra, hogy talán soha nem fog többé tévézni, internetezni (a rádiózásról szerencsére nem biztos, hogy sokáig le kell mondania) és úgy általában a modern civilizáció vívmányait élvezni. Viszont kemény munkával garantálhatja a faj fennmaradását, és bebizonyíthatja, hogy nem tudjuk azért olyan könnyen kipusztítani önmagunkat.

A Hogyan lehet túlélni a világvégét? bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Félelmetes: talpra áll a fellökött robot

0
0

A Google által felvásárolt Boston Dynamics időről időre újabb videókat tesz közzé arról, hogy hol tart robotjai fejlesztésével, és minden ilyen alkalommal leesik az állunk. Ugyanis félelmetes, ahogy ez a technológia egyre jobban hasonlít a sci-fikből ismert világhoz.

Tavaly augusztusban még arról számoltunk be óriási szenzációként, hogy a humanoid Atlas robot már az erődben sétálgat. Pedig akkor még egy jókora kábelköteg állt ki a hátából, amin keresztül a tápellátást kapta.

Egy friss videóban a legújabb verziónak már nincs szüksége ilyen külső segítségre. Egyszerűen fogja magát, kinyitja az épület ajtaját, és kimegy egyet sétálni a hóba. Miután kiszellőztette a fejét, visszajön dolgozni, és dobozokat pakol a polcokra.

A legijesztőbb azonban a film második fele. Itt az egyik kutató azt demonstrálja, mennyire okos és ügyes a gép: kiveri a kezéből a dobozt, elhúzza az orra elől, sőt még fel is löki – és hősünk még így is meg tudja oldani feladatát. Csakhogy erről az embernek rögtön beugrik az a számos sci-fiben látható jelenet, amikor az emberek direkt szórakoznak a robottal, mint ahogy egy csapat magát erősnek gondoló ember szokott egy kiszolgáltatott gyengével, aki úgysem fog ellenállni, visszaszólni vagy fellázadni.

Mint ahogy a Google Glass is indulatokat váltott ki egyesekből, ami végül dulakodáshoz is vezetett, biztos lesznek olyanok is, akiknek a robotok léte nem lesz szimpatikus – és akkor majd igaziból is láthatunk hasonló jeleneteket.

Kapcsolódó könyvek: Robotok a Galaktika boltban

A Félelmetes: talpra áll a fellökött robot bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Meddig élhet az ember az űrben?

0
0

Március 3-án hazatért a Nemzetközi Űrállomásról Scott Kelly amerikai űrhajós. Ez önmagában nem is lenne ma már világszám, hiszen napjainkig már több mint 500 ember járt az űrben. Ám az amerikai asztronauták közül Kelly az első, aki egy évig ott is maradt. Ennek kapcsán tegyük fel a kérdést: meddig terjedhet az ember űrbeli tartózkodásának ideje? Lesz-e valaha állandóan lakott űrállomás?

A kérdést azért is érdemes körbejárni, hiszen közeleg az idő, amikor emberes Mars-küldetésekre indulnak űrhajósaink. Ennek érdekében pedig nem árt pontosan ismerni a világűrben töltött idő élettani hatásait. Az űrhajózás kezdetén ma már olyan banálisnak mondható dolgoktól tartottak a korabeli tudósok, hogy vajon azonnal megáll-e az ember szíve, amint kilép a súlytalanságba, vagy hogy képes-e fennmaradni az emberi szervezet vérkeringése. Az első űrhajósok még tubusból ettek-ittak, és katéterbe ürítettek, hiszen sokáig valóban a fantasztikum hatáskörébe tartozott az az elképzelés, miszerint emberek hosszabb időn keresztül éljenek és dolgozzanak a világűrben.

15-070

Az első lépéseket a volt Szovjetunió kozmonautái tették meg, amikor a hatvanas évek közepén egyre több és több időt töltöttek odafenn, szemben amerikai kollégáikkal. Az űrverseny korai szakaszában igen jelentős volt az űrben eltöltött idő különbsége a két ország pilótái között. Már a kezdetekben a szovjetek Gagarinja másfél óra alatt tette meg a tervezett Föld körüli kört, míg az amerikaiak Alan Shepardje mindössze 15 perces ugrást hajtott végre. Az amerikaiak olyannyira nem számoltak hosszú küldetéssel, hogy elfelejtették megoldani Shepard vizeletürítési gondjait, pedig azok jelentkeztek a folyton elhalasztott kilövés miatti várakozás során. Tehát míg kezdetben az amerikaiak elkövettek figyelmetlenségből eredő bakikat, a szovjetek tudatosan nyújtották egyre hosszabbra az űrben való tartózkodás idejét. A második űrhajós, German Tyitov már egy egész napot töltött föld körüli pályán, a harmadik, Andrijan Nyikolajev már 4 napot. A két szuperhatalom 1969-ben hozta szinkronba az űrben maradás idejét. 1969 július 16-án startolt az Apollo-11 űrhajó, és 5 napot volt a világűrben, melyben benne foglaltatik a Holdra való el- és hazajutás is. Ugyanezen év október 11-én fellőtték a Szojuz-6 űrhajót Valerij Kubaszov parancsnokságával, amely 16-án landolt. Bár a szovjetek egy nappal így is többet teljesítettek, de amerikai kollégáik a Hold meghódításával több munkát végeztek.

szaljut1

A hőskor után azonban már nem az elsőségek versenye zajlott, hanem az állóképességé. Ki tud jobb űrhajót építeni? Kinek lesz tartósabb rakétája? Ki viszi messzebbre a műholdját? Ebben a versenyben bizonyosodott igazán be, hogy az emberi szervezet rendkívül ellenálló, sokkal keményebb, mint azt gondolnánk. Az első űrállomás, a Szaljut-1 már 175 napot bírt ki az űrben, ez alatt 3 hétig vendégeskedett rajta a Szojuz-11 tragikus sorsú legénysége. (Visszatéréskor mindannyian életüket vesztették.)

Az űrállomások létesítése azt a célt volt hivatott elérni, hogy az űrhajók kapszuláinál nagyobb térben, megfelelő felszereléssel ellátva emberek hosszú távon is képesek legyenek az űrben tartózkodni. Ez a Szaljut-sorozattal tökéletesen teljesíthető küldetés is volt.

Az amerikaiak a Skylab nevű űrállomásukkal válaszoltak a szovjetek kísérleteire, és az állomás 3 éves történelme során 10 expedíciót szerveztek, melyek közül mindegyik megdöntötte a repülési rekordokat.

40_Years_Ago,_Skylab

Az űrállomások élettartama sikeresen megnőtt ahhoz, hogy immár az emberi rekordokra lehessen koncentrálni. Ebben a szovjetek, és politikai rendszerváltozásuk után a szovjet-orosz űrhajósok ugyancsak élen jártak. Az első, igazán strapabíró kutatóállomás a Mir volt, melynek immár 7 modulját lehetett összeszámolni, és amelyeket egyenként állítottak föld körüli pályára és a világűrben kapcsoltak össze.  A legénység szállítását továbbra is a Szojuz űrhajók végezték, utánpótlást pedig a Progressz teherhajók szállítottak. Nincs ez másképp manapság sem. A Mir idejében meghatározóvá vált, ma már rutinnak számító eljárásokat megörökölték jelen korunk űrhajósai is. A Mir 15 évig keringett felettünk, és fedélzetén született meg Valerij Poljakov rekordja, aki 437 napot tartózkodott a fedélzetén. Scott Kelly egy éves űrkalandja már majdnem megközelíti orosz kollégáját, amely igen szép eredménynek tetszik a feladat nehézségéhez képest.

mir

Az ISS (International Space Station, azaz Nemzetközi Űrállomás, mely valóban nemzetközi összefogás keretében épült és váltotta fel a szovjet-orosz monstrumot) fedélzetén gyakran végeznek élettani kísérleteket egymáson és magukon az űrhajósok. A hosszú zéró gravitációban töltött idő ugyanis nem kedvez az izmoknak, a csontoknak, és a test folyadékelosztásának. Kimutatható, hogy a súlytalanságban eltöltött egy hét után a változások már megjelennek a szervezetben. A szívizmok teljesítménye csökken, a test folyadékmennyiségének nagyobb része a felsőtestbe áramlik, de előfordulhat dehidratáció és vörösvérsejt-csökkenés is. Miután a test ismét gravitációs térbe kerül, több hét szükséges a normális értékek helyreállításához.

MOS07 COSMONAUT VALERI POLYAKOV TOASTS

Valerij Poljakov

Az egyre közelgő, emberes Mars-küldetések tehát nemcsak pszichológiai, hanem fiziológiai kihívás elé is állítják majd a kiválasztott személyzetet. Az egymással együtt élés körülményeit a Mars-500 nevű kísérlet során szimulálták 2007 és 2011 között. Az 520 napig tartó összezártságban 3 orosz, 1 francia, egy olasz/kolumbiai és egy kínai önkéntes vett részt. Az utolsó napon mindannyian jó fizikai és pszichológiai eredményt mutattak annak ellenére, hogy az összezártság ideje alatt egy komplett Mars-utazást szimuláltak 3 űrsétával egybekötve.

Mars_500_540x361

A kísérletek tehát azt mutatják, hogy lehetséges az ember hosszabb idejű világűrben tartózkodása, és a feladatnak sokkal inkább fiziológiai, semmint pszichológiai akadályai vannak, amelyeket a mesterséges gravitáció alkalmazásával jelentősen csökkenteni lehet. Hogy az SF regényekben szereplő, több generációs emberi űrutazásokra is fel tudjuk-e készíteni testünket, az csupán azon út végigjárásának eredménye lehet, melyen Scott Kelly és Valerij Poljakov teljesítménye egy-egy jelentős mérföldkő.

A Meddig élhet az ember az űrben? bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

A negyedik nemzet lehetünk, amely eszközt juttat a Holdra

0
0

Március 15-től a GooglePlay-en, 17-től pedig a YouTube-on is elérhető lesz az a dokumentum sorozat, ami a  Google Lunar XPRIZE résztvevőiről készült. A producer J.J. Abrams, a Star Trek XI-XII. és a Star Wars VII. rendezője. A sorozatot Orlando von Einsiedel rendezte, akinek Virunga című dokumentumfilmje a 2015-ös Oscar-díj jelöltjei között volt. A széria előzetese fent megtekinthető.

A Google Lunar XPRIZE 20 millió dolláros első díját az a csapat nyeri meg, amely elsőként juttat a Holdra egy terepjárót, ami megtesz 500 métert, és nagy felbontású videót és fotókat sugároz vissza a Földre. A második helyen végző csoport 5 millió dollárral lehet gazdagabb. De előbb azt is bizonyítani kell, hogy költségeik 90%-át magánfinanszírozásból fedezték.

A kihívást eredetileg 2007-ben hirdették meg, 2014. december 31-i határidővel, amit aztán többször is kitoltak egy-egy évvel. A jelenleg érvényben lévő szabályok szerint csak azok a csapatok maradhatnak versenyben, amelyek 2016 végéig egy érvényes rakétaindítási szerződést tesznek le az asztalra.

A hír azért is érdekes számunkra, mert a magyar Puli Space Technologies is versenyben van. Idén fog eldőlni, hogy továbbra is bent maradnak-e, azaz lesz-e érvényes indítási szerződésük az év végéig, hogy a tervek szerint 2017 végén elindulhassanak céljuk, a Hold felé. Ha sikerül, akkor Magyarország lehet a negyedik nemzet a világon, amely eszközt juttat fel égi kísérőnk felszínére.

A A negyedik nemzet lehetünk, amely eszközt juttat a Holdra bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Viewing all 111 articles
Browse latest View live