Quantcast
Channel: XXI. század – Galaktika.hu

Puha robot öngyógyító anyagból

0
0

A robotika jelenleg a tudomány és a műszaki területek egyik legjobban fejlődő ága. Mind a robotika, mind az orvostudomány szempontjából fontos az úgynevezett soft robotika: ez az olyan robotok fejlesztését és az alkalmazási területeik kutatását teszi lehetővé, amelyek az eddigiekkel ellentétben, nagyrészt valamilyen puha, rugalmas anyagból, például szilikonból készülnek. Ezeknek nagy előnye, hogy alakjukat változtatni képesek, ezáltal keresőrobotnak alkalmazhatók, illetve az orvostudományban többek közt keringéstámogató, szív köré ültetett robotként, életmentő gyógymódként is használhatók.

Ugyanakkor  ezek a robotok a rugalmas anyagok sérülékenysége miatt szakadásnak, vágásnak nem állnak ellen, ellentétben masszívabb társaikkal. Egészen eddig ez jelentős problémát okozott, azonban kutatók kifejlesztettek egy olyan anyagot, amely bizonyos sérülésekből fel tud épülni. Az úgynevezett elastomer egy olyan anyag, amit ha sérülés ér, hő segítségével a molekulái újra kötést tudnak létesíteni egymással, ezáltal újra összefüggő anyag áll majd rendelkezésünkre. Ez forradalmi fejlesztés a soft robotika területén.

A Puha robot öngyógyító anyagból bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.


8 hónap a Marson: szimuláció

0
0

A NASA, valamint a Hawaii Egyetem munkatársainak közreműködésével jött létre a HI-SEAS projekt, amelynek célja az élet szimulálása a Mars felszínén. A kísérlet a világ legnagyobb működő vulkánja tövében, a hawaii Mauna Loa lejtőin zalik, teljesen elkülönítve a civilizációtól. A szimulációban résztvevő emberek lakhelye egy félkör alakú dóm, ami fel van szerelve minden szükséges eszközzel, amire szükségük lehet az űrhajósoknak egy valódi marsi expedíció során.

Egészen eddig 5 sikeres szimulált marsi expedíciót indítottak a szervező kutatók, a legutolsó ilyen küldetés idén szeptemberben ért véget, 8 hónap izoláció után. A kísérletben résztvevők fizikailag teljesen elkülönülve éltek, csak előre elkészített, tartós élelmiszereket ettek, amiket egy hosszú távú űrutazás során tárolni lehetne károk nélkül, valamint az ottani laborban termesztett zöldségeket, melyekből bőven volt választék.

A kommunikáció a „marsi” és a „földi” emberek között is nehezítve volt. 20 perces időeltolódást hoztak létre mesterségesen az üzenetek között, hogy imitálják a valós Mars-Föld távolság által okozott viszonyokat. Ezen kívül, ha a „Mars” felszínén kellett kísérletet végrehajtani vagy terepmunkát végezni, akkor a csapat tagjainak kötelező volt szkafandert viselni.

Mars a Földön

A küldetés tagjai még idén januárban kezdték el a szimulációt, aminek a főbb célja a különböző technikai, illetve gyakorlati szempontok mellett az volt, hogy kiderítsék, hogy egy csapat hogyan tud huzamosabb ideig együtt dolgozni és élni a privát szféra csaknem teljes elhagyásával.

Laura Lark, a szimuláció egyik résztvevője így vélekedett a kutatásról és expedíciókról: „A hosszú távú űrutazás abszolút lehetséges. Vannak technikai kihívások, melyeken felül kell kerekedni. Vannak emberi problémák, melyeket meg kell oldani, emiatt jött létre ez a program. Azonban ezek megoldása csak a befektetett energia kérdése. Teljes mértékben képesek vagyunk rá.” Például Lark feladata programozóként, a dóm körüli területről alkotott 3D térkép készítése volt, melyet utána a csapat többi tagja is fel tudott használni a saját munkájukhoz.

A Hawaii Egyetem csapata a következőkben is folytatni fogja kutatásait, hogy miként hat az emberekre az ehhez hasonló huzamosabb ideig tartó munka, mégpedig nem is kell rá sokat várni, ugyanis a NASA-val való következő 8 hónapos küldetésük 2018-ban már elkezdődik.

E-könyv akció

A 8 hónap a Marson: szimuláció bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

A gravitációs hullámok Nobel-díjat értek

0
0

Nagyjából 100 évvel ezelőtt, Albert Einstein megjósolta a gravitációs hullámok létezését az általános relativitáselméletében, viszont még ő sem hitte, hogy az emberiség valaha is képes lesz detektálni őket. Azonban egy csapat fizikus szentül hitte, hogy ez megvalósítható és megállíthatatlanul kutatták a lehetséges kimutatási módokat.

A Kaliforniai Műszaki Egyetem és az Massachusetts-i Műszaki Egyetem közös projektjébe fektetett kitartó munka 2015 szeptemberében meg is térült, mikor legelőször sikerült detektálni a gravitációs hullámokat, ezzel igazolni Einstein sejtéseit. Ezen kívül október 3.-án, a projekt három vezető fizikusa, a német Rainer Weiss, valamint Kip S. Thorne és Barry C. Barish amerikai kutatók, megkapták a 2017-es fizikai Nobel-díjat a LIGO projektjükért.

A LIGO (Laser Interferometer Gravitational-wave Observatory) a műszer, úgynevezett lézer-interferométer, amely képes detektálni a gravitációs hullámok által keltett apró változásokat a téridőben. Ezek olyan apró változások, hogy egy átlagos műszer képtelen lenne az észlelésükre, azonban a LIGO-nak két 4 km hosszú karja van és a bennük pattogó lézernyalábok segítségével a kutatók képesek észrevenni a protonnál tízezerszer kisebb változásokat is. Ebből a műszerből kettő van az Egyesült Államokban, egymástól 400 km-re, ezzel egymás méréseit is ellenőrzik.

A gravitációs hullámok (Einstein relativitáselmélete alapján) fénysebességgel terjednek, és kitöltik az egész univerzumot. Ilyen hullámok akkor jönnek létre, ha egy tömeggel rendelkező test gyorsul például két fekete lyuk egymás körül köröznek. Ez volt a helyzet, mikor két fekete lyuk 1,3 milliárd fényévre a Földtől összeolvadt és itt is érzékelhető hullámokat keltett a téridőben. Azonban ezt az eredményt csak a pontos kiértékelés után, 2016. februárjában publikálták.

Ez a projekt valóban Nobel-díj értékű teljesítmény, mivel nem csak hogy bizonyítékul szolgál a téridő hullámszerű elváltozásaira, de az univerzum további vizsgálatának szempontjából egy teljesen új fejezetet nyit meg.

Affinitások

A A gravitációs hullámok Nobel-díjat értek bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Új, ígéretes exobolygót fedeztek fel

0
0

Élet után kutatnak egy közeli, csupán 11 fényévre lévő bolygón: egy a Földhöz hasonló méretű bolygót találtak a Naprendszer viszonylagos közelségében.

Az újonnan felfedezett, a Ross 128 b jelet viselő bolygó tulajdonságai alapján a kozmoszbeli élet utáni kutatás fő célpontjává vált. Ez a második legközelebbi exobolygó (Naprendszeren kívüli bolygó). A legközelebbi, a Proxima b kevésbé alkalmas az életre.

Az új bolygót a Chilében lévő La Silla Csillagvizsgálóban a nagypontosságú színképelemző (HARPS/High Accuracy Radial Velocity Planet Searcher) segítségével fedezték fel. A kutatás eredményeit az Astronomy & Astrophysics című szaklapban mutatták be.

A Ross 128 b hússzor közelebb kering csillaga körül, mint a Föld a Nap körül. De mivel fő csillaga, egy vörös törpe jóval kisebb és halványabb, mint a Nap, csak egy kicsivel több szoláris sugárzásban részesül, mint a Föld. Ebből következően felszíni hőmérséklete hasonló lehet a Földéhez.

Nicola Astudillo-Defru, a Genfi Obszervatórium munkatársa elmondta, hogy a bolygó felfedezése több mint egy évtizednyi intenzív monitorozás eredménye a Harps műszer segítségével.

A Naprendszeren kívüli lakható világok utáni kutatás során a csillagászok általában a Földhöz hasonló kis tömegű, sziklás felszínű és mérsékelt hőmérsékletű bolygót keresnek. Az ilyeneket azonban viszonylag nehéz észlelni. A mintegy 3500 ismert exobolygó többsége úgynevezett forró Jupiter, vagyis hatalmas gázóriás, amely főcsillagához közel kering, és az élettel összeegyeztethetetlen jellemzőkkel bír – írja a BBC.com.

A kisebb, Föld-méretű bolygók nagy része úgynevezett vörös törpék körül kering, ez a Tejútrendszer leggyakoribb csillagtípusa. A vörös törpék halvány csillagok, a körülöttük keringő kis tömegű bolygókat pedig úgy lehet észlelni, hogy megfigyelik az előttük elhaladó égitest okozta periodikus fényingadozásokat.

Ezek a csillagok azonban nem teremtenek az élet számára alkalmas feltételeket a körülöttük keringő bolygó számára. Gyakran jóval aktívabbak, mint a Nap, időnként szuperflereket produkálnak. A napkitörés – fler – párperces robbanás a csillag fotoszférájában vagy afölött. Ezek a szuperflerek töltött részecskék erőteljes robbanásával járnak, ami káros sugárzással bombázza a közeli világokat.

A mindössze 4,2 fényévre lévő Proxima b a Földhöz legközelebbi, mérsékelt hőmérsékletű exobolygó. De egy viszonylag aktív vörös törpe körül keringve mintegy 30-szor több ibolyántúli sugárzásban részesül, mint a Föld. Így a Ross 128 b a “legcsendesebb” közeli csillag, amely körül mérsékelt hőmérsékletű exobolygó kering.

A csillagászok egy csillag körül lakható zónának nevezik azt a távolságot, ahol a hőmérséklet olyan, hogy a víz folyékony halmazállapotban képes maradni a bolygó felszínén. A lakható zóna magától a csillagtól függ: a vörös törpék halványabbak, tehát hűvösebbek, mint a Nap, így lakható zónájuk közelebb van, mint a Naprendszerben a Nap körüli zóna.

Egyelőre még nem tudni biztosan, hogy a Ross 128 b csillaga lakható zónájában van-e, de a kutatók szerint -60 és 20 Celsius-fok közötti hőmérséklettel mérsékelt hőmérsékletűnek számít.

A következőkben a kutatók a Ross 128 b-hez hasonló közeli világok légköri összetevőit és kémiáját kívánják vizsgálni. A gázok, például oxigén észlelése a bolygókon zajló biológiai folyamatokra engedhet következtetni.

Bár jelenleg 11 fényévnyire van a Földtől, az újonnan megismert bolygó csillaga, a Ross 128 közeledik a Föld felé és a kozmikus mérték szerint egy pillanat alatt, mindössze 79 ezer éven belül átveszi a Proxima Centauri “helyét”, és ez lesz a Naphoz legközelebbi csillagszomszéd.

Forrás: MTI

A Feladat

A Új, ígéretes exobolygót fedeztek fel bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Nem víz, hanem homok folyik a Mars felszínén

0
0

Mintegy két évvel ezelőtt közölte le a Nature Geoscience című folyóirat, hogy folyékony, sós vízre leltek a Mars felszínén. A felfedezést a Mars Reconaissance Orbiter 2006-os pályára állása óta folyamatosan érzékelt, a meleg évszakban feltűnő és a hidegben eltűnő sötét sávokra alapozták. Nos, úgy fest a helyzet, hogy azok mégsem a homokos felszín közvetlen közelében csordogáló víz jelei, hanem maga a homok.

A Nature Geoscience-ben leközölt legújabb tanulmány szerint ezek az úgynevezett ismétlődő lejtősávokra (angolul: recurrent slope lineae; röviden: RSL) a száraz homok adja a magyarázatot, erre az arizonai geológiai intézetben dolgozó Colin Dundas által vezetett kutatócsoport következtetett 151 különböző sötét sáv megfigyelése alapján.

A sávok a legtöbb esetben 28 és 35 fokos domboldalon jöttek létre, ez megegyezik a földi és a marsi dűnék dőlésszögével, egyben ez az a kritikus szög, ahol a homokfolyás megindulhat. Ahogy a homok mozog, világosabbá teszi a felszínt, majd idővel újra összegyűlve sötétebbé válik – ez lehet a magyarázat arra, hogy a jelenség miért szezonális. A korábban megfigyelt RSL-ek többségében szintén 28 és 35 fokos lejtőkön jöttek létre.

A tanulmány szerint, ha ezek a sávok szárazak, az arra utalhat, hogy a Marson jó ideje nem volt jelen jelentősebb mennyiségű folyékony víz, ami ugye kulcsfontosságú a mikrobiális élethez.

Persze Dundas és kollégái még számtalan kérdésre nem tudtak választ adni az RSL-ekkel kapcsolatban – még a szezonális megjelenésükre sincs kielégítő válasz. Sokat segíthet a különböző napszakokban történő távoli megfigyelés, és az is, ha a jövőben képesek lennének néhány ilyen sötét foltot a helyszínen megfigyelni. Ehhez persze már vagy egy röpképes drónra lenne szükségük (a jelenlegi marsi szondák nem tudnak 28 fokos emelkedőket megmászni), vagy emberes expedícióra, ám ezek a lehetőségek még odébb vannak.

A NASA marsi felfedezőprogramjának vezető kutatója, Michael Meyer a felfedezéssel kapcsolatban felhívta arra a figyelmet, hogy az új tanulmány mindössze az RSL-ek folyékony víz által történő megjelenését cáfolta, és nem jelenti ki, hogy egyáltalán nincs víz a Marson.

Az már más kérdés, hol van az a víz, mert a jövőbeli expedíciónak, vagy éppen egy kolóniának a legoptimálisabb az lenne, ha kiaknázható helyen találnának vizet, olyan mennyiségben és minőségben, hogy azt az emberek felhasználhassák. Molekuláris formában vagy több rétegnyi szikla alatt nem sokat érnének vele.

A Nem víz, hanem homok folyik a Mars felszínén bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Atlas, a robot már hátraszaltózni is tud

0
0

Persze, elvileg tisztában vagyunk vele, mennyire fejlett már a robotika, mégis mindig tátva marad a szánk, amikor a Google által tulajdonolt Boston Dynamics egy friss videóval demonstrálja legújabb fejlesztéseit.

Az Atlas robot legutóbb azzal keltett szenzációt, hogy ha fellökik, akkor is talpra áll és elvégzi a rá bízott feladatot. Most viszont úgy tud hátraszaltózni, hogy arra minden bíró 10 pontot adna.

Kapcsolódó könyvek: Robotok a Galaktikaboltban

A Atlas, a robot már hátraszaltózni is tud bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Egyre fényesebbek a földi éjszakák

0
0

Növekszik a Föld mesterséges megvilágítása, s bár azt reméltük, hogy a LED, OLED és PLED lámpák ezen javítani fognak, a Scientific Advancesben közölt legújabb tanulmány szerint ennek éppen az ellenkezője történt. Ugyan eme lámpák az energiamegtakarítás miatt egyre népszerűbbek, a fényszennyezettség ügyében jelenlegi formájukban egyáltalán nem segítenek.

A kutatók azután jutottak erre a következtetésre, hogy analizálták a 2011-ben fellőtt Suomi NPP nevű műhold fedélzetén lévő, úgynevezett VIIRS (Visible/Infrared Imager Radiometer Suite – Látható/Infravörös Képalkotó Radiométeres Eszköz)  által készített nagyfelbontású képeket. Az eszköz az 500-900 nanométeres tartományban érzékeli a fényt (az emberi szem 400-700 nanométeres tartományban lát), ám a LED-lámpák rövid hullámhosszon, 500 nanométer alatt is bocsátanak ki fényt, amit a VIIRS nem érzékel.

Christopher Kyba, a tanulmány fő szerzője és a GFZ German Research Centre for Geosciences kutatója szerint ezért lehet az, hogy a felvételeken egyes országok sötétebbek, még ha valójában ott sem csökkent a fényszennyezettség, éppen ellenkezőleg, állandó maradt vagy növekedett.

Globális szinten a huszadik század második fele óta évi 3-6 százalékos átlagos növekedéssel számolnak. Az új tanulmány szerint a Föld mesterséges fénye 2012 és 2015 között évente 2,2 százalékos, míg a kiterjedése 1,8 százalékos növekedést mutat. Ötvenkilenc országban tapasztaltak 110-150 százalékos növekedést, míg húsz másik országban ez a szám még ennél is magasabb. Harminckilenc ország mutatott stabilitást, és mindössze tizenhatnál tapasztalták a fénykibocsátás csökkenését.

Kyba rámutatott arra, hogy az olyan országok, mint az Amerikai Egyesült Államok vagy Spanyolország – a Föld legfényesebb területei – mutattak állandóságot ezen a téren, míg Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában, ott is főként a fejlődő országokban növekedés tapasztalható. Ugyanakkor a háború sújtotta Szíriában és Jemenben jelentős a fényszennyezettség csökkenése.

„Fontos ez a tanulmány, mert két olyan dolgot bizonyít, amire már gyanakodtunk: világszinten tovább növekszik a fényszennyezettség, és a régi technológiákról a LED-re történő átállás a reméltekkel ellentétben nem csökkenti globálisan az energiafelhasználást” – mondta John Barentine, a Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség rezidens fizikusa. „Ez utóbbi különösen fontos, mert számos kormány meggyőződése, hogy a LED-re történő átállás csökkenti az energiafogyasztást.”

Barentine rámutatott arra, hogy a fényszennyezettségnek bizony komoly hatásai lehetnek a környezetre, mi több, akár az emberi egészségre is. Az éjszakai mesterséges fények megzavarhatják az éjszakai állatokat, a rovarokat, a növényeket és a mikroorganizmusokat is, ráadásul a napfényt jobban szimuláló LED-lámpák megzavarhatják az ember belső óráját, felborítva ezzel bioritmusát, és ez bizony anyagcserezavarokhoz vezethet.

Barentine azonban arra is rávilágított, hogy a megoldás a problémára meglehetősen egyszerű. A fényszennyezettség mértékét azonnal a felére csökkenthetnénk, ha kültéri lámpáinkat megfelelően árnyékolnánk, illetve ha ezeket a lámpákat úgy alakítanánk ki, hogy azok csak arra a területre hassanak, amit valóban szükséges megvilágítaniuk. Végül „meleg” lámpák használatával csökkenthetnénk a rövid hullámhosszú (kék) fény kibocsátását. Mindehhez persze fokozatosságra és némileg a gondolkodásmódunk megváltoztatására lenne szükségünk.

A Egyre fényesebbek a földi éjszakák bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Iszonyú mélységben találtak egy új halfajt

0
0

Valószínűleg nem sokan fognak azzal büszkélkedni, hogy egy Pseudoliparis swirei, vagy hétköznapibb nevén egy mariana csigahal akadt a horgukra, ha csak nincs egy közel 8 kilométeres zsinórjuk a horgászbotjukhoz. Merthogy ez az újonnan felfedezett halfaj bizony 8000 méter mélyen éldegél a Mariana-árokban található Challenger-mélységben – ez ugye a maga 11 kilométeres mélységével a Föld eddig ismert legmélyebb pontja.

A kutatók 7966 méter mélyről gyűjtöttek be mariana csigahalakat, de videofelvételeken látható 8098 méteres mélységben is, sőt egy japán kutatócsoport nemrég 8178 méteren talált egyet, ami döbbenetes mélység – csak érzékeltetés gyanánt: a Titanic roncsa 3800 méterrel fekszik a vízfelszín alatt.

A Hawaii-i Egyetem, a Newcastle-i Egyetem és a Washingtoni Egyetem 2014-től 2017-ig több utat is tett az árokba, hogy megfigyeljék a Pseudoliparis swireit és mintapéldányokat gyűjtsenek be belőle – összesen 37 halra tettek szert. A faj a nevét Herbert Swire után kapta, a Challenger-mélységet felfedező HMS Challenger navigátora után.

A hal maga meglehetősen törékenynek tűnik, mégis képes elviselni akkora nyomást, amekkorát 1600 elefánt tud kifejteni. Mackenzie Gerringer, a Washingtoni Egyetem kutatója és a Zootaxa című folyóiratban közölt tanulmány fő szerzője szerint a csigahal tökéletesen alkalmazkodott a környezetéhez. Nincsenek pikkelyei, bőre szinte áttetsző, izmaik ennek köszönhetően jól láthatóak. Szokatlanul nagy, majdnem egy centiméteres tojásokat rak.

Thomas Linley, a Newcastle-i Egyetem munkatársa és a tanulmány társszerzője szerint a mariana csigahal saját közegében a csúcsragadozó, hiszen ilyen mélységbe más gerinces nem jut le, míg az árok tölcsérszerű kialakítása nagyszerűen elősegíti az élelem felhalmozódását. A CT vizsgálatoknak hála kiderült, hogy a halnak a táplálkozást segítő nagy fogai vannak, és apró, a gömbászkákra emlékeztető rákokkal táplálkoznak – ilyenből több százat találtak a gyomrukban, szóval lakhelyük ellenére nem éheznek.

A Iszonyú mélységben találtak egy új halfajt bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.


Már biztos: 3,5 milliárd éves a földi élet

0
0

A Föld nagyjából 4,5 milliárd éves, de most már biztosnak látszik, hogy a földi élet sem sokkal fiatalabb. A legújabb felfedezés szerint ugyanis már 3,5 milliárd évvel ezelőtt is volt élet a bolygónkon, jóllehet akkoriban még csak mikroorganizmusok szintjén.

A felfedezéshez vezető történet 1982-ben kezdődött, amikor az UCLA egyik kutatója, J. William Schopf Nyugat-Ausztráliában begyűjtött egy kőzetleletet, ezt követően pedig azt tanulmányozva először 1992-ben, majd később 2002-ben is megállapította, hogy a benne rejlő mikrofosszíliák 3,5 milliárd évesek. A két publikált tanulmány ellenére kollégái szkeptikusak maradtak. Úgy vélték, hogy Schopf mindössze megkövesedett élőlényekre emlékeztető ásványokra lelt.

Ennek hatására Schopf és kollégája, a Wisconsin-Madison Egyetemen dolgozó John Valley professzor egy új módszer segítségével – aminek hála roncsolás nélkül tudták vizsgálni a mikrofosszíliákat – idén kémiai és morfológiai bizonyítékot is talált arra, hogy a leletben valóban a földi élet legkorábbi bizonyítékai lapulnak.

A PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) által kiadott tanulmány szerint a kőben tizenegyféle hengeres és fonalszerű mikrobát azonosítottak. A kutatók a SIMS-szel (Secondary Ion Mass Spectrometer; magyarul: szekunder ion spektrométer) szétválasztották az ősmaradványokat alkotó izotópokat, majd megmérték a mikrofosszíliák szénizotóparányát.

Az eredményekkel azonban ezúttal sem ért mindenki egyet. Dominic Papineau, az University College London kutatója bár elismeri, hogy Schopf és Valley jó munkát végzett, azt már vitatja, hogy ezek lennének a legrégebbi fosszíliák. Papineau ugyanis kollégájával, Matthew Dodd-dal a kanadai Labrador félsziget északi részén talált leletekben 3,77 milliárd éves fosszíliákat talált, és feltett szándéka, hogy újfent bizonyítsa: ez a földi életre utaló legrégebbi nyom.

Az University of Western Australia’s Centre for Microscopy, Characterisation and Analysis kutatója, David Wacey is meglehetősen szkeptikus az eredményekkel kapcsolatban, és véleményét nem rejtette véka alá.

„Szegényesnek vélem ezt a kéziratot, amely statisztikailag elhanyagolható, de túlértékelt adatokat tartalmaz. Emellett tudatlanságot vélek felfedezni, mivel a szerzők olyan technikához (Raman spektroszkópia) ragaszkodnak, amiről már bebizonyították, hogy alkalmatlan arra, amire használták.”

Mint látható, az eredményeket nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel, ugyanakkor az biztosnak látszik a tanulmány alapján, hogy az élet legalább 3,5 milliárd éves, és nem sokkal azután alakulhattak ki az első mikroorganizmusok, hogy a Föld megszületett. Persze ez az élet még más volt, mint a ma ismert, hiszen egy részük feltehetően a Nap által termelt energián, a másik részük pedig a bolygó légkörének nagy részét akkoriban alkotó metánon élt. Ugyanakkor Schopf és Valley arra is rámutatott, hogy az ausztráliai leletben azonosított mikrobák egy része ugyan mára kihalt, de a többi nagyon hasonlít ma élő mikroorganizmusokra.

A Már biztos: 3,5 milliárd éves a földi élet bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.

Ted Chiang, Sophia és még sokan mások Budapesten

0
0

2018. június 1-én veszi kezdetét Európa egyik legnagyobb jövőfesztiválja, a Brain Bar. Az idei eseményt a Budapesti Corvinus Egyetemen tartják, a meghívott előadók listáján pedig nem kisebb neveket találunk, mint Ted Chiang sci-fi írót, Nathan Crowley látványtervezőt, Andrew Taggart filozófust, és Sophiát, az első állampolgársággal rendelkező humanoid robotot.

A Brain Bart Nagy-Böszörményi Gergely alapította azzal a céllal, hogy összegyűjtse a világ legizgalmasabb és legérdekesebb ötleteit és látomásait. Ennek megvalósításának érdekében teret ad a legújabb trendek megteremtőinek, befolyásos döntéshozóknak és kihívást keresőknek, akik ideákat, gondolatokat cserélhetnek, ez által izgalmas beszélgetéseket, vitákat indítva. A fesztivál keretein belül évről évre olyan témákat vitatnak meg, mint hová tart az emberi társadalom, a jövőbeli technológia miként fog hatni az életünkre, mi várható politikában, tudományban, gazdaságban és kulturában. A különböző területekről érkező előadókon túl teret adnak a közönségnek is, akik szintén aktív részt vevőivé válhatnak a vitáknak. A fontos kérdések megvitatása mellett a művészet is teret kap zenén, különböző képzőművészeti alkotásokon és persze irodalomon keresztül.

2015-ös indulása óta a Brain Bar olyan befolyásos embereket hívott el, mint a a Google mesterséges intelligenciáért felelős vezető kutatója, Greg Corado, Árvai Péter, a Prezi alapítója vagy Peter Sunde a Pirate-Bay társalapítója.  A hagyományokat követve híres vendégekből idén sincs hiány. A június elején tartandó eseményen számos hírességgel találkozhatunk. Itt lesz például Nathan Crowley látványtervező, aki többek között Christopher Nolan rendezővel dolgozik együtt. Crowley keze alatt olyan filmek látványvilága vált emlékezetessé, mint a Batman-trilógia, a Dunkirk, a Westworld, vagy a Csillagok között. SF irodalom rajongók is örülhetnek, ugyanis a fesztivál keretén belül hazánkba látogat az Életed története szerzője, Ted Chiang is, de irodalom vonalon maradva itt lesz Azár Náfíszi a Lolitát olvastuk Teheránban szerzője is. A Brain Baron találkozhatunk még például Andrew Taggart filozófussal, aki könyveivel és Skype-os órával tanítja, hogyan kell más szemszögből megvizsgálni a körülöttünk történő dolgokat; itt lesz Jeffrey Tucker, a Liberty.me blog alapítójával, amelyet a szabadon gondolkodók számára hozott létre; de nem hagyhatjuk ki a sorból a Brain Bar talán egyik legnagyobb attrakcióját, Sophiát, a Hanson Robotics humanoid robotját, aki első robotként már állampolgársággal is rendelkezik (ez utóbbi nagy vitákat is kavart).

További információt további előadókról és jegyekről a fesztivál hivatalos oldalán találhattok!

A Ted Chiang, Sophia és még sokan mások Budapesten bejegyzés először a Galaktika.hu jelent meg.